Mit gondol a Mikulás hazaérve?

Szóval... Itt volt, hozott, meglepett, aztán hazament. Tegnap reggelre elfáradt, sok helyen járt, sok emberpalánta hitét adta, de kevés felnőttnek.

Hazaérve a Mikulás vajon hogyan summázhatná a neki eltelő évet? Leül a jó meleg kandalló elé, s magában meghányja és –veti mi is történt? Végiggondolja miért kellett annyi virgács?

Azon morfondírozik, hogy vajon azok, akik kaptak ajándékot, megérdemelték-e? Hányan ígérték meg tavaly, hogy a következő évben jók, vagy legalább jobbak lesznek? Van neki erről statisztikája? A Manók segítenek neki ebben? Hogy a manóba ne, biztos. Az is, hogy a Mikulás varázserejétől függetlenül is látja, ami meghazudtolhatatlan.

Az emberek java része, akár idősebb, akár fiatalabb, megígéri, hogy változni fog, a jó irányba. Aztán pont abban, miben ígérte, változatlan marad. Miben pedig megígérte, hogy nem változik, abban változik és változni fog.

Ha igazságosan nézzük, akkor Mikulásnak egyre kevesebb dolga van. Legalábbis az ajándékokat nézve, lassan seprűkötőnek is állhatna. Azaz virgácskötőnek. Elgondolkozik a kapott leveleken, hogy miket kérnek tőle, ajándékba. Egyre kevesebb játékot, egyre több divat és reklám által kiemelt egyebet. Egyre kevesebben kérhetik arra, hogy nem maguknak kívánnak, hanem másnak.

Másnak, testvérnek, szülőnek, barátnak, de akár idegennek. Bánthatja, hogy eme ünnep is átváltozik anyagias ünneppé. Az Ő ünnepe, az ajándékozás, a mese és a jótettek ünnepe.

El kéne tán gondolkozni nekünk is, hogy vajon a Mikulásnak milyen ajándékot lehetne adni. Pedig nem is sokat remél, én azt gondolom. Talán azt, hogy ne felejtsük el, sem Őt, sem a neki adott szavunk. Az pedig teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Érdemeljük ki egy egész év alatt azt, hogy kiérdemeljük a figyelmét. Mert nem virgácsot szeretne adni, hanem... mást.

Nem csak ezen és a következő ünnepen kell a szeretet a törődés palástját felvenni, hanem mindennap. Levelet írni Mikulásnak pedig bármikor lehet, hisz a jók sosem mennek szabadságra, akárcsak a rosszak. Néha pedig gondoljunk arra, hogy vajon mit gondol rólunk a Mikulás...