Szerintem aki igazán bátor, pont az, aki sokat kételkedik magában. Nem fél, kételkedik. Mer lépni és élni, de kételkedik. Mert bátor lépéssel nyit az ismeretlen felé, de pontosan tudja, hogy lehet, nem biztos talajra tette lábát. Bátorság kell az élethez is, nem tehetjük meg, hogy mindig halogatunk és kételkedünk. Azzal csak egy gödröt taposunk ki az egy helyben járásunkkal.
Minden évben eljön az ideje annak, hogy kicsit visszavegyünk a hétköznapi rohanásból és behúzzuk a féket. Ki így ki úgy, de általában szinte mindannyian szívesen vállaljuk ezt az időtöltést. Jó lenne félre vonulni kicsit az év minden évszakában, de ha ezt nem tehetjük meg, mikor, ha nem a napsütéses nyáron?
Azt mondják, hinni kell valamiben.
A hitet általában a valláshoz társítjuk, és Istenhitként értelmezzük. Lehet Istenben hinni, de mellette lehet sok minden másban is. És kell is. Azonban törekedjünk arra, hogy mindig pozitív dolog legyen a hitünk tárgya, mert amiben hiszünk, azt hitünkkel segítjük is.
Az angol politika öngyilkos merényletet követett el Nagy-Britannia egysége és hovatartozása szempontjából. Valószínűleg Cameron nemrég még miniszterelnök valójában pozícióját akarta megerősíteni országában, de az Európai Unióban is. A Brexit-szavazás ilyen formában nem jött össze, a többség, ha csupán néhány százalékkal is, de a kilépésre szavazott. Skócia és Észak-Írország jelentős arányban a bennmaradás mellé álltak, s most azt fontolgatják, hogy Nagy-Britanniáról leválva mégis EU-tagok lehetnek. Az már vicc, hogy London főpolgármestere is bejelentette London kiválásának lehetőségét Angliából, mert Londonban is a bennmaradni szándékozók voltak erős fölényben. Viszont Wales erősen Brexit-, tehát kiváláspárti volt s az angol vidéki lakosság is.
Az emberben időnként felmerülhet a kérdés, amikor hihetetlen rossz vagy éppen nagyon jó dolgokat tapasztal meg, hogy esetleg ez az egész nem is létezik, hogy csupán egy megrögzött álmodozó álmodja vele, róla ezeket a dolgokat.
A Bizalom a világ legszebb virága, mi törődéssel születik, szeretetben nő, és árulással porlad semmivé...
A bizalom nem más, mint egy másik élőbe vetett hit megnyilvánulása. A hité, mit ott legbelül érzünk, és ha a fájó monotonitást váltja fel valami furcsa érzésegyveleg, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy bizalmat érdemel-e annak forrása.
Gyakran használunk hasonló kifejezéseket, ha kedveskedni vágyunk, szeretetünket próbáljuk kifejezni. Valóban a szavak mögött édességek iránti szenvedélyünk lapul. Nálunk dédi mamánk, nagymamánk szeretetüket azzal fejezték ki a sok puszi mellett, hogy hány kanál cukrot tettek a teánkba, vagy a friss eperre (ami a sok porcukortól gyakran ki sem látszott) :)
Apró darabokból rakjuk össze magunkat. Mint egy puzzle képet…
Hogy hol is találjuk hozzá a darabkákat? Mindenhol…
Az első részeket a szülői házból kaptuk, a többit keresgéljük, gyűjtögetünk egész életünkön át. Találunk magunkból az óvodában, iskolában, munkahelyen, a városban, az otthonunkban, és szerte a világban.
Eb-szereplésünkről alább. De a háttér még fontosabb. A nemzet reakciója válogatottunk szereplésére. Míg az oroszokat majdnem kitiltották az Eb-ről szurkolóik verekedései miatt, s eleinte az angol szurkolók („Fans”, tehát fanatikusok) is elkezdték a tőlük szokásos balhét, addig a magyar szurkolók (néhány csúnya kisebb esettől eltekintve) Európa pozitív odafigyelését, részben csodálatát vonták magukra.
Az angol kormány csúnyán elszámította magát. Biztosak voltak abban, hogy a nép a bennmaradásra fog voksolni. Tévedtek. Cameron politikai öngyilkosságot követett el. Kegyetlen helyzetbe hozta a pártját, az országát és az EU-t is. Egy végig nem gondolt választási ígéret miatt. Cameron már le is mondott, a pártja többfelé szakadt, a szigetország pedig darabjaira hullhat szét.