Az emberben időnként felmerülhet a kérdés, amikor hihetetlen rossz vagy éppen nagyon jó dolgokat tapasztal meg, hogy esetleg ez az egész nem is létezik, hogy csupán egy megrögzött álmodozó álmodja vele, róla ezeket a dolgokat.
A Bizalom a világ legszebb virága, mi törődéssel születik, szeretetben nő, és árulással porlad semmivé...
A bizalom nem más, mint egy másik élőbe vetett hit megnyilvánulása. A hité, mit ott legbelül érzünk, és ha a fájó monotonitást váltja fel valami furcsa érzésegyveleg, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy bizalmat érdemel-e annak forrása.
Gyakran használunk hasonló kifejezéseket, ha kedveskedni vágyunk, szeretetünket próbáljuk kifejezni. Valóban a szavak mögött édességek iránti szenvedélyünk lapul. Nálunk dédi mamánk, nagymamánk szeretetüket azzal fejezték ki a sok puszi mellett, hogy hány kanál cukrot tettek a teánkba, vagy a friss eperre (ami a sok porcukortól gyakran ki sem látszott) :)
Apró darabokból rakjuk össze magunkat. Mint egy puzzle képet…
Hogy hol is találjuk hozzá a darabkákat? Mindenhol…
Az első részeket a szülői házból kaptuk, a többit keresgéljük, gyűjtögetünk egész életünkön át. Találunk magunkból az óvodában, iskolában, munkahelyen, a városban, az otthonunkban, és szerte a világban.
Eb-szereplésünkről alább. De a háttér még fontosabb. A nemzet reakciója válogatottunk szereplésére. Míg az oroszokat majdnem kitiltották az Eb-ről szurkolóik verekedései miatt, s eleinte az angol szurkolók („Fans”, tehát fanatikusok) is elkezdték a tőlük szokásos balhét, addig a magyar szurkolók (néhány csúnya kisebb esettől eltekintve) Európa pozitív odafigyelését, részben csodálatát vonták magukra.
Az angol kormány csúnyán elszámította magát. Biztosak voltak abban, hogy a nép a bennmaradásra fog voksolni. Tévedtek. Cameron politikai öngyilkosságot követett el. Kegyetlen helyzetbe hozta a pártját, az országát és az EU-t is. Egy végig nem gondolt választási ígéret miatt. Cameron már le is mondott, a pártja többfelé szakadt, a szigetország pedig darabjaira hullhat szét.
Az éjjel soha nem érhet véget, énekelték a magyar szurkolók a labdarúgó Európa-bajnokságon elért sikerek után. Miért pont ezt, azt igazából nem értem. A szövegben utalás sincs se a focira, se a sportra, maga a zene pedig az amúgy is silány magyar pop vagy milyen zene, legkevésbé hallgatható vonulatát képviseli.
Megint és megint, sőt megint... Vagány a magány? Nem inkább vágány, holtvágány? Menő egyedül lenni, és a kapcsolatért igazából semmit tenni? Tényleg unom a média azon kinyilvánításait, hogy ez mennyire jó. Hiszi a piszi. Van egy adott fogyasztói társadalom, mi arra építkezik, hogy légy egyedül, így többet vásárolsz. A négy fal között jobban vagy, ha "cuccokat" vehetsz. A vásárlásaidban élsz, közben el is adsz.
A nagybetűs VAKÁCIÓ a konyhánkba, az otthonunkba, udvarunkba a héten már több ízben megérkezett. Ehhez a hangulathoz mi más passzolhatna jobban, mint egy finom lángos. Az ajtók, ablakok sarkig nyitva, az illatát a Fő utcán is érezni, mintha a strand hívogatna, utána azonban torna kell.
Nálam napközben is többször előkerül a fényképezőgép, még főzés közben, a konyhában is. Sokszor megérint a mindennapos dolgok látványa. Amikor több időm van, el is játszadozom velük. Ide-oda rakok mindenféle apróságot, mellé teszek valami teljesen mást, megvilágítom, és kép lesz belőle. Mutatok néhányat.