Egy igen szórakoztató cikket olvastam a minap az egyik hírportálon. Igen hosszan idéz értelmetlen parlamenti felszólalásokat, melyek pontosan mutatják, hogy mennyire nehéz és intellektuálisan megterhelő a parlamenti képviselők munkája.
A hétvégen eljött a szabadtéri ZONA köredzés várva-várt napja. A múlt héten meséltünk nektek a köredzés lényegéről, és vasárnap este is ezt az edzésmódszert alkalmaztuk a csodaszép kora esti napsugarak fényében a Városligetben.
Majd egy évünk van még a választásokig, de már tele vagyunk miniszterelnök-jelöltekkel. A hét végén Vona Gábort emelte e válogatottba a pártja. Nézzük a listát: az MSZP miniszterelnök aspiránsa Botka László, a szegedi üdvözítő, a Párbeszédé Karácsony Gergely tanuló polgármester, a Jobbiké a hol balra, hol jobbra beszélő Vona Gábor. A DK-nál csak egy ember számít, Gyurcsány Ferenc. A Moma szintén egyemberes, ez a mini párt csomagként cipeli Bokros Lajost.
Életünk tévedéseken alapul. Nem csak egyeseké, hanem mindannyiunké. Ez alól senki nem kivétel, ismétlem, senki.
Első és legfontosabb tévedésünk az, amely önmagunkhoz kapcsolódik. Él a fejünkben egy kép önmagunkról, ez a kép általában csupán részleteiben hasonlít a valóságra. Amennyiben ügyesek vagyunk, akkor az emberek többsége gondolhat olyannak, amilyennek mi is gondoljuk magunkat, ám ez az eredeti kijelentésen nem segít.
Fonyód egyik látványosságában, a Kripta Villában jártunk. A villának pont olyan bizarul romantikus a története, mint amilyen a neve. A szomorúan szép és igaz események szereplője. Abrudbányai-Rédinger Ödön, ugyanis annyira szerette az esküvő előtt betegségben elhunyt menyasszonyát, Magdust, hogy 1941-ben, már családos emberként, emlékvillát épített egykori szerelmének, őrizve halhatatlan szerelmüket.
Sokat járom mostanában az országot. Néha csak séta Nágocs szőlőshegyén, meglátogatva barátokat. A napokban viszont Csurgó, Gyékényes, Zákány és Porrog környékén. Mióta feleségem a Cselekvő Közösségek Somogy megyei mentora, sokszor vele utazom, figyelve ismeretlen vagy ismerős vidékeket, s találkozom régi ismerősökkel. Átlagosan két évtized változásait elemezhetem.
Mai társaskeresőnk középpontjában a hagyományos magyar gyümölcsök állnak, úgymint: körte, alma, szilva, szőlő, szamóca, barack. A gyümölcsválasztás nem véletlen, hiszen egy magyar, ezen belül is kecskeméti fejlesztő által készített játékról van szó.
Theresa May brit elnök asszony mondta a címben szereplő mondatot azután, hogy múlt szombaton iszlamista támadók egy autóval a gyalogosok közé hajtottak Londonban. Sétáló vagy dolguk után siető embereket gázoltak el, majd a közeli piacra hajtottak, ahol késsel támadtak a vásárlókra. Torkokat vágtak el, egyikük egy kislányt tíz-tizenöt késszúrással terített le. A rendőrség nyolc perccel a riasztás után mindhárom támadót agyonlőtte. A merényletnek hét halálos áldozata van, közel ötven ember megsebesült. Békés embereket aláztak és gyilkoltak meg ezek az elvakult emberek. Mindez alig két héttel a 22 életet kioltó manchesteri merénylet után. Nem véletlen hát Theresa May fenyegető, végre kemény kijelentése.
Égi virágporos hangulatban telt nálunk is a hét, köszönhetően a nyiladozó fehér pamacsoknak az út mentén. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a befőzést, a lekvárok, szörpök készítésének kora-nyári napjait. A bodza szörp, szedése nekünk különösen kedves, egyrészt kicsi unokahúgunk neve miatt.
