Túlélni
Talán említettem már, hogy a Deseda körüli kerékpározás az egyik kedvenc tevékenységem.
Ez ilyenkor, nyáron könnyen válhat túlélőtúrává. Nem csak a bringázásnak, az aratásnak is ideje van ilyenkor. A Kaposfüred és Toponár közötti út, mely amúgy kerékpárútnak is ki van jelölve, ilyenkor megtelik traktorokkal, kombájnokkal, szóval egy csomó kedves és barátságos járművel. A járművezetőket láthatóan nem zavarja, hogy a behajtást tábla tiltja, de miért is zavarná, amikor az önkormányzat helyi képviselőjét sem zavarja.
Nincs is jobb annál, mint amikor vasárnap estefelé, már kissé fáradtan, teker az ember hazafelé és megelőzi egy hatalmas traktor, amelyet igazából a végtelen amerikai mezőkre terveztek és nem az ilyen keskeny magyar mellékutakra, és persze, hogy az élvezet még nagyobb legyen, húz maga után egy hatalmas pótkocsit.
Lehúzódtam a padkára, ám ott meg egy hatalmas gödör várt, sikerült pont előtte megállni. Nem borultam fel, nem lett semmi bajom, szóra sem érdemes az egész.
Az, hogy előbb-utóbb lesz majd valaki, akinek nem ennyire jó a fékje, és mondjuk kitöri a nyakát, most még senkit nem érdekel, csak optimistán, lehet, soha nem lesz baj.
Lehet és legyen is így. A megoldás pedig csak annyi, hogy a kerékpárút-szimbólumot cseréljük, kalandparkra és máris stimmel minden.
Epilógus:
Hétfőn bementem a városgazdálkodáshoz, mivel jégmentesítés és szemételszállítás ürügyén már szereztem pozitív tapasztalatot náluk. Az előző ügyekben gyorsan és jól intézkedő tisztviselő, most is azonnal megértette a problémát és megígérte, megteszi, amit kell. Neki el is hiszem.
Tanulság, ha valami gondod van, síkos az utca, sok a szemét, vagy traktorok masíroznak ott, ahol nem lehetne, ne várj másra, vedd kezedbe az irányítást. Vannak még, akik tudják és teszik a dolgukat.