Áramlat
Vannak pillanatok, napok, amikor az ember úgy érzi, minden a helyén van. Az élet egymás után sorban dobja elé a jó dolgokat, élményeket. Ezt a jelenséget flow-nak is hívják, jelentős irodalma és mozgalma van. Kétkedve olvastam ezeket az írásokat, aztán néha azt éreztem, mintha éppen most flow, de igazából a mai napon döbbentem rá, hogy igen is létezik ez a tökéletes pillanat, illetve pillanatsorozat, az áramlat, melybe ha bekerül az ember, akkor a dolgok egyszerre jóvá és széppé válnak.
Hajnalban a szakadó eső zajára ébredtem, ilyenkor általában kicsit olvasok, most sikerült befejeznem Szentmártoni regényét, a Szomjúságot. Reggelre elállt az eső, délelőtt lebonyolítottam egy fontos találkozót, utána pedig elindultam a bringával, hogy a déli fényben csináljak néhány képet az új fotómasinámmal, hogy kipróbáljam az ultra zoom adta lehetőségeket.
Kora délután hazatért a fiam a messzi távolból és hozott nekem egy Hamvas Béla-kötetet. Ennek megörülvén a tóparton belekezdtem Kerékgyártó könyvébe, A rendszerváltóba, melyet eredetileg a szabadságom idejére tartogattam, de most a vaskos Hamvas-kötet lesz az olvasmányom a nyaralás alatt.
A könyv amúgy remek, pont olyannak mutatja a rendszerváltás körülményeit, mint amilyennek gondoltam, és lendületesen van megírva. Ülni a tóparton és olvasni, lehet-e ennél jobb? Ha az áramlatban vagy, akkor bizony lehet.
Hat órakor, vacsora közben belepillantottam a postaládából behozott papírgyűjtési alapanyagba, és mit látok? Egy Lokál nevű újság, vagy mi, elején nagy betűkkel a felirat: Nagy Feró nem állt szóba az anyósával. A címlapkép természetesen a nemzet csótányának karakteres arca. Befejezvén a vacsorát, azonnal magamévá tettem a tudást, melyet azon nyomban el is felejtettem, a lényeg teljesen mindegy, miért nem beszél egy csótány az anyósával, ha éppen a flow közepén van az ember.
Még, még, még, ennyi nem elég, mondogattam a rigmust és rögtön leültem, hogy a vasárnap délelőtt helyett, immár az áramlatban úszva, írjam meg esedékes blogomat.
Madárfütty, vízcsobogás, engedelmes billentyűzet és végtelen nyugalom, így, ebben kéne megragadni, áramlani a világban Szentmártonin, Hamvason, Kerékgyártón át Nagy Feróig, onnan a Desedáig és vissza, egyre emelkedő spirálban az ég felé, hogy ott, a fellegek szomszédságában egy Lokálból hajtogatott papírrepülőt hajítsunk a Nap felé, hogy aztán az egyfajta hungarikum Ikaroszként hulljon e Kárpátok ölelte kis haza oly ismerős porába.
Itthon vagyok, az áramlat itt emelt fel, ha eljön az idő, itt dob el újra.
De valahol légkondicionált szobákban már készül az új Lokál, egy új remény, hogy visszatérhessek az áramlatba, s egy új spirál kanyarulatain emelkedhessek oly magasra, hol még soha nem jártam.