Jön a negyedik hullám, figyelmeztetnek bennünket Európa-szerte az orvosok és a politikusok. A harmadik nagyon veszélyes volt, az egész világon. Szerencsére itthon gyorsan elkezdődött az oltás, megelőzve hónapokkal az Unió legtöbb tagországát. Hamar eljutottunk az ötmillió beoltotthoz. Az oltáshoz mérte a kormány a könnyítéseket. A nyárra már a magyarok Európa legszabadabb emberei közé tartoztak.
Az ember ájultan áll ezelőtt a kolosszális vereség előtt – ezt a címet adta a Die Welt az egyik Afganisztánnal foglalkozó kommentárjának. A múlt heti jegyzetünkben volt szó erről. A héten már a világsajtóban is vezető helyre került a „nyugati demokráciaexportnak” ez az újabb csúfos veresége. Biden amerikai elnök elintézte a csődinváziót azzal, hogy
Sz..ok arra, ami most ott történik, az már nem a mi problémánk.
Afganisztánból kivonult a NATO, és 20 év után az ország a talibán erők fennhatósága alá kerül. Ezzel egy újabb országot hagyott cserben a Nyugat, jóllehet 2001-ben a „folytonos békét” ígérte meg. Volt azóta egy Arab Tavasz is, ahol a „demokrácia” jegyében az arab országok fennálló rendjét döntötték meg fegyveresen. Legyilkolva, bebörtönözve az országok korábbi vezetőit, Szadám Husszeintől Kadhafi tábornokig. Egy virágzó ország, Szíria ma romokban hever, és szírek milliói indultak el az országból, és nyomorognak menekülttáborokban, vagy hazátlanok Európában.
Dobrev Klára hosszú interjúban fejtegeti, hogy csak a „hímsoviniszta” Fidesz számára gond az, hogy az ország miniszterelnöke nő is lehet. Mindenhol máshol ez természetes lenne. Dobrev nagyot téved. Vele ugyanis senkinek nem – a Fidesznek sem – az a baja, hogy nő, hogy családanya. Hanem az, hogy ő maga mint politikus kicsoda. Ahogy Széll Bernadett négy évvel ezelőtti jelöltnél sem a nőiség volt a gond, hanem az, hogy alkalmatlan lett volna az országvezetői feladatra – és ezt a választópolgárok szavazataikkal igazolták.
Jönnek sorban a miniszterelnök-jelöltek. Jakab Péter, Fekete-Győr András, Dobrev Klára. Ők már akarják Orbán Viktor székét. Felkészül Karácsony Gergely, és még ki tudja, kicsoda. A programjaikat látva egyértelmű, hogy a világ pénze sem lenne elég arra, hogy azokból csak egy szikrányi is megvalósulhasson.
A hét külpolitikai kérdése kétségtelenül az őszi választásokra készülő németországi pártok személyi csatája. Németország meghatározó országa az Európai Uniónak, szeptemberben pedig Angela Merkel levonul a politikai színpadról. Ezzel egy tizenhat éves politikai kurzus ér véget. Hogy ki lesz az utód, melyik pártok kerülnek kormányra, az egyetlen országnak sem közömbös – valójában odafigyel erre az egész világ. A német kormányzás 1949 óta koalíciós, soha egyetlen párt sem tudott abszolút többséget szerezni a kancellárián. Két nagy párt, a kereszténydemokrata unió (CDU/CSU) és a szociáldemokrata párt (SPD) volt váltókormányzásban, de mindig egy kisebb pártot maguk mellé kellett venni. Az elmúlt közel hetven év alatt háromszor kénytelenek voltak a nagyok egymással is összeállni, úgynevezett nagykoalícióba. Ilyen CDU/CSU-SPD kormány kétszer is Merkel vezetésével alakult, és jelenleg is ez a „fekete-vörös” koalíció kormányoz.
Petry Zsolt ügye változatlanul téma a nyugati sajtóban, sőt a politikában is. Petry kapusedző volt a berlini Hertha futballcsapatánál és egy interjú miatt kipenderítették az állásából. Az edző nem a csapatáról fogalmazott meg kritikákat, vagy az ottani főnökeiről, hanem Gulácsi Péterrel nem értett egyet, amiért Gulácsi szerint az azonos nemű „családok” is nyugodtan fogadhassanak örökbe gyerekeket. És Petrynek nem tetszett a migrációs túlburjánzás sem, ami ma Nyugat-Európában van.
A nagyhét legérdekesebb politikai eseménye a Morawiecki-Salvini-Orbán találkozó volt a Budai Várban. Miután a Fidesz képviselői kiléptek a néppárti frakcióból, majd a Fidesz-MPP a komplett Néppárti Szövetségből, várható volt, hogy egy új formáció előbb-utóbb létre fog jönni.
Ünnepekkor különösen nehéz a politikai jegyzetíró dolga. Főként akkor, amikor a világ érdeklődésének középpontjában egyetlen dolog áll, a járvány leküzdése. Minden más mellékes kérdés. A címet Angela Merkel és környezetétől kölcsönöztem („Osterruhe“), mert ez volt az egyetlen olyan politikai megnyilvánulás az elmúlt héten, ahol a húsvét politikai összefüggésben szóba került.
Egy francia származású, de londoni professzorral készített interjút a Die Welt német újság tudósítója. Az alkalmat az adta, hogy Lengyelország és Magyarország megtámadta az Európai Bíróságon az EU Parlament azon törvényét, amelyik szerint az EU-kifizetéseket össze kell kötni a jogállamisági kérdésekkel. Szerinte semmi esélye sincs e két országnak arra, hogy a bíróság nekik adjon igazat.