Klíma, EU, covid, migráció

Glasgow-ban megnyílt „az utolsó esély” klímakonferencia. Magyarországot az Áder János Köztársasági Elnök vezette küldöttség képviseli. Ha jól olvasom, két álló hétig értekeznek a küldöttek. Feltehetően az államelnökök nem fognak ott ülni végig. Megbeszélik, hogy a párizsi konferencia óta mit értek el, és talán össze tudnak hozni egy újabb megegyezést is. 

Ha valami, akkor a klíma változása, a felmelegedés az kifejezetten nemzetközi kérdés. Egy-egy ország elérhet valamit, de ha a többi nem figyel oda, minden egyéni erőlködés kárbavész. 1881 óta vezetnek a világban időjárási feljegyzéseket, a 2015 és 2021 közötti hét év volt ezidáig a legmelegebb. Vagyis van mit tenni, van mire odafigyelni. Visszatért a tárgyalóasztalhoz az USA, de problémás a világ két legnépesebb országa, Kína és India. Kínában van a legtöbb szénerőmű, és újabb 56 szénnel fűtött egységet terveznek. Mondván, hogy a gazdaság fejlődése egyre több energiát igényel, és a fejlődés elsőbbséget élvez a klímával szemben. India pedig kijelentette, hogy csak akkor tud valamit lépni, ha az ENSZ fizeti annak költségeit. 

Joe Biden hatalmas klímacsomagot ígért a kampányában. Ez – felvizezve – el is készült, de a Kongresszus nem szavazta meg, mert Nyugat-Virginia – ahol a szén a meghatározó energiahordozó – blokkolja a tervet. Így Biden üres kézzel érkezett Glasgow-ba. Majd nyilván mond egy hosszú, unalmas beszédet, és hazarepül. Marad Európa a nagy klímaharcos, de itt is ahány ország, annyi a terv. Ausztria a vízi erőművekre, Franciaország az atomerőművekre esküszik, Németország meg bezárja az atomreaktorokat. Mi is atompártiak vagyunk. Eltérők az érdekek, pedig klíma csak egy van. Figyeljük hát, mi lesz a glasgow-i konferencia hozadéka.

Mindeközben az EU-ban forr a hangulat a lengyel alkotmánybíróság döntése miatt. Ez csak annyit mondott ki, hogy nem minden EU bírósági döntés az, ami összeegyeztethető a lengyel alkotmánnyal. Csak azok érvényesek, ahol a lengyelek átruházták a belépéskor az EU-ra a jogot. Ez egyszerűnek és logikusnak hangzik, de az EU sokkal többet szeretne. Minden ország minden döntésébe bele kívánna szólni, mint egy felettes állami szerv. Miután a nyugati országok az EU szerint mindig jó és demokratikus döntéseket hoznak, így maradnak a renitens kelet-európai országok, akiket meg kell fegyelmezni. Lengyelországot most például napi (!) másfél millió euró megfizetésére ítélték. Ilyen durva büntetés, ilyen példa nélküli eljárás még soha nem volt az EU történetében. A lengyelek mindenesetre kijelentették, hogy egy zlotyit sem fizetnek. Hogy mi lesz e durva harc vége, az jelenleg megbecsülhetetlen.

Ebben a Lengyelország-EU csatában nekünk is van bőven feladatunk. Egyrészt védeni a lengyelek igazságát, másrészt a sajátunkét. Mert még mindig mi vagyunk a második vegzált országa az EU-nak. Jó lenne, ha végre legalább ezen a téren nyugalom lenne. Most, amikor Európa-szerte a nyakunkon az egyre erősödő negyedik covid-, és az újabb migrációs hullám.
Schenk János