Októberi napsütésben
Van összehasonlítási alapom, ezért nyugodtan leírhatom, hogy megalkuvás nélkül, kiválóan teljesít a három Orbán-kormány, ahogy teljesített – ha politikai naivsággal is - az első Fidesz-koalíciós kormány is. Naivsággal, mert elfelejtették, hogy egy választás nem pusztán jó kormányzás kérdése, hanem kemény harc is a politikai ellentáborral. Sokan kérik azóta is számon a Fidesz-KDNP-n, hogy elfelejtette a polgáriság hangsúlyozását. 2002-ben. 2006-ben nem voltak vevők a választók erre az amúgy igaz és szép jelzőre. Inkább hittek a Medgyessy-Kuncze ígérgetésnek, majd a gyurcsányi hazudozásnak.
A Fidesz persze maradt polgári párt, de sokat tanult ebből a kettős vereségből. Most, október 23-án újra a helyszínen hallgattam Orbán Viktort. Nagyon jó beszédet tartott egy több százezres tömeg előtt. Nem volt annyi líraiság benne, mint a 2000-es Emese-álma szép párhuzamában, hanem lényegre törő, kemény kiállás volt. Pont olyan, amit a Fidesz-tábor hallani akart egy választási év előtt. Ezt a tábort összetartja a polgári kormány, vele Orbán Viktor melletti kiállás. Jól fogalmazott a miniszterelnök: „nézzenek a mellettük állóra, mert akkor láthatják, hogy rá számíthatnak”.
Igen, egymásra és a kormányára számíthat ez az összetartó tábor. Egy a tábor, egy a zászló, mondta Orbán Viktor korábban, és ez látszott a Békemenet résztvevőinél. Ahogy az is, hogy ez a zászló a piros-fehér-zöld, és nem a kék, amellyel Márki-Zay Péter teleaggatta a Békemenet útvonalát. Bár be kell valljam, én egy kék szalagra sem figyeltem fel, ahogy szerintem a vonuló többi ember sem ezzel volt elfoglalva.
A Békemenet szép találmánya a Fidesz civil támogatóinak. Jó dolog az, ha az ember nincs egyedül, hanem tudja, hogy milliókkal van együtt, akik közül több százezren az utcára is vonulnak, hogy kinyilvánítsák hovatartozásukat. Remélem, hogy 2022 március idusán a szervezők újra utcára hívják ezeket a polgárokat. A választások előtt egy hónappal szükség lesz ennek a hangulatnak, ennek az összetartozás-érzésnek a megerősítésére.
Nem tudok mit írni az ellenzéki „ünneplésről”, mert nem voltam ott, és nem is tartottam korrekt dolognak, hogy Dobrev Klárát felvitték erre a színpadra. Pontosan nekik kettőjüknek, Gyurcsánynak és Gyurcsánynénak ezen a napon otthon kellett volna maradnia. Egyikük az 1956-os forradalom leverőinek a leszármazottja, másikuk a 2006 októberi véres események vezéralakja. Ezt úgy tűnik, nem érzékelik. Pedig 1956 nem mindenki forradalma. Például semmiképpen sem ezé a két emberé. Demokrácia van, joguk van a politizáláshoz – de mindennek van egy erkölcsi határa.
Remélem, hogy 2022 áprilisában erre rá fognak döbbenni.