Vége? (Nem, soha)
Nyugodtan kijelenthetjük, vége a nyárnak. Lehet, hogy lesz még néhány nap, amikor 30 foknál is több lesz, de a nyár, az igazi, már búcsút intett. A nap már érzékelhetően később kel és előbb nyugszik, szóval vége.
Én nagyon sajnálom, de ez van, ha az ember egy ilyen ferde tengelyű, ovális pályán keringő bolygóval utazik a halhatatlanságba, ami ugyan nincs, de ettől a bizonytalan imbolygástól lenni látszik. A hosszú esték mintha többen lennének, mint a hosszú nappalok, fogyóban a természetes fény.
A világ most, a fogyó fényről gondolkodva kevésbé látszik szépnek, persze még mindig sokkal szebb, mint az örök nyavalygók világa. Ők mindig először a rosszat, a hibát látják meg, s csak aztán a szépet, ha azt látják egyáltalán.
Most közeledik az ő idejük, mert az ősszel és a téllel eljön a kampány is. Sok szerencsétlen ajánlgatja majd magát, s közben szidja a többieket. A fogyó napok mellett ez a förtelem vár ránk.
Még szerencse, hogy a polcomon vannak még nem olvasott és újraolvasandó könyvek. A tévében menni fog a BL, az angol és a spanyol liga, ha csak a sportcsatornákat nézem és a neten nem kattintok a híroldalakra, a facebookon pedig letiltok mindenkit, aki politikai témát oszt meg, akkor akár jól is kijöhetek ebből a rosszkedvűnek ígérkező télből.
Végül is már csak százötven oldal van vissza az új regényem korrigálásából, az új verses kötetem is lényegében már összeállt, ezt a kampányt simán megnyerhetem, s a rövid nappalok hosszú, izgalmas estéket hozhatnak.
Milyen szép így látni ezt a búcsúzó nyarat, tudva, hogy csak fizikailag hagy el, de valójában örökké velem marad. Hiszen nyári vagyok, vagy mi, a nevem, a születésnapom és a névnapom alapján is.
Az évszakok hőse, a szép napok felfedezője a Nyári Laci, aki tudja, mitől döglik a tél.
Részvétem mindazoknak, akik azt hiszik, számít, hogy ki és mennyire nyer tavasszal, akik azt gondolják, azokon a másokon, a nyerőkön vagy a vesztőkön múlik, hogy nekik a télben adódik-e némi nyár. Ha végképp elkeserednének, csak pár kattintás és ott vagyok, hogy megmerítkezhessenek a fényben. Akik ezt választják, boldogok lesznek.
A többiek? Ők majd fogaik vacogását hallgathatják a hideg sötétben, s borzonghatnak a legújabb, vagy igaz vagy nem pletykán, amely a másik oldal gonoszságáról szól, de ha megunják, a fény világa nekik is nyitva áll.