A vendégeim akik ellátogatnak hozzám edzéseimre leggyakrabban a fogyást mint varázsszót említik meg kezdetben fő céljuknak. Persze jól hangzik az életmódváltás, egészség, jó állóképesség elérése is, de a legmotiválóbb hatása a mozgásnak a tükörben látott külsőségekben rejlik.
Nem, itt nem arról a háromszáz Thermopülai-szorosban hősiesen küzdő spártai harcosról van szó. Ez itt a háromszázadik blogom ezen a felületen.
Az előző 299 békésen bújik meg, senkitől sem zavartatva. Persze volt néha némi erőlködés, hogy bebizonyosodjon, néhány dologban nincs igazam, de igazából nagy felfordulást egyik sem okozott. Talán azért, mert ez valójában nekem nem fontos. Vagy igazam van, vagy nem, ez már önmagában ötvenszázaléknyi bizonyosság, és nekem ennyi általában elegendő. Ebben a nyugodt tudatban akár nagyon komoly dolgokat is létrehozhattam volna, de minek. Bár időnként kacérkodtam a gondolattal, hogy itt, szűk körben megírom a megfellebbezhetetlent, de szerencsére sikerült visszafogni magamat.
Nincs nyugalom az ellenzéki pártoknál. Készülnek bőszen az Orbán-kormány leváltására, és közben elképesztő amatőrizmussal járatják le saját magukat. Megint az MSZP lépett elő egy Botka-utóddal, Balázs Pétert megjelölve „közös” miniszterelnök-jelöltnek. Az ATV stúdiójában az a képtelen helyzet állt elő, hogy az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan bejelentette, hogy erről Balázs Péterrel már telefonon is egyeztettek. Majd pár perc múlva ugyanabban a székben Balázs Péter volt a vendég, aki nemes egyszerűséggel meghazudtolta Tóthot, mondván, hogy semmiféle telefonbeszélgetés vele erről nem volt. A műsorvezető igen kínos helyzetbe került. Ki az, aki hazudott? Az MSZP magas pozíciójában ülő Tóth Bertalan? Vagy az ebben a stúdióban közkedvelt és gyakori vendég, Balázs Péter?
12. alkalommal került megrendezésre Budapesten az elképesztő energiákkal és hangulattal büszkélkedő DECATHLON FittAréna fitnesz rendezvény. Ez az év számomra még különlegesebb volt, hiszen idén először mint fellépő érkeztem a rendezvényre.
A #metoo annyira betöltötte a közbeszédet, legalábbis a média- és a közösségi oldalakon, hogy nem lehet elmenni mellette.
Miket beszélek? Miért ne lehetne? Évezredes beidegződések tovább élését sem a jóléti társadalom, sem a virtuális tér, sem a különböző mozgalmak nem változtatják meg. Buci szaktárs és a hozzá hasonlók megmaradnak örök parasztnak (itt a paraszt szót nem a földműves főnév szinonimájaként, hanem a büdös bunkó rövidített melléknévi változataként használtam). Mi dolgom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, legyenek filmesek, színházi emberek, menedzserek, politikusok, az ő bajuk, az ő nyomorúságuk.
Sok minden erősen átalakulóban, azonban, hogy értsük a folyamatokat, időnként össze kell rakni a „puzzle játékot”, a nagy kirakósat.
Európában, a nyugalom kontinensén, egyre több a nyugtalanság. Kiújulnak régi ellentétek, felerősödnek az országok, pártok közötti viták. A bomlást Nagy-Britannia kezdte azzal a brutális lépéssel, hogy kiszavazta magát az unióból. Most Spanyolország sodródik a polgárháború szélére. A katalánok nem akarják tovább cipelni más régiók pénzügyi terheit. Görögország még mindig inog, bármikor robbanhat, Máltán botrányos események zajlanak, a napokban pedig az olasz gazdag tartományok – Lombardia, Velence – szavaztak a nagyobb önállóságra.
Korunk egyik nagy találmánya a rengeteg remek percet okozó kitálalás. Általában valami ismert ember tálal ki, vagy róla tálalnak ki. Az ismert emberség a valóság show-ban káromkodtam, pucérkodtam, szexuálkodtamtól a valódi teljesítményekig terjedhet. Ekképpen a kitálalás maga is sokféle lehet.
Miért befolyásol minket ennyire az időjárás? Miért van az, ahogy a nóta is mondja: „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha nincs jó idő, mindig esik az eső”. A hétvégén nálunk épp ez a dal volt az egyike, amire kisfiam bemutatta a magyar virtus, skandináv földeken című magánszámát.
Attól hangos az ellenzék, hogy nálunk a választási szisztéma miatt nem tud egyetlen párt sem a Fideszen kívül nyerni. Idén parlamenti választások voltak a franciáknál, az angoloknál, a németeknél és az osztrákoknál is. Mindenhol más a választási törvény, de egyben azonosak: az a nyertes, akire a legtöbben szavaznak. A mi ellenzékünk ezt a többségi elvet elképesztően igazságtalannak tartja. Az nem lehet – mondja Gulyás Márton, a még soha, senkitől egyetlen szavazatot sem kapott, de magát nagyon fontosnak tartó ellenzéki aktivista –, hogy a kisebbségben lévők gyakoroljanak hatalmat a többség felett. Mert a Fidesz-KDNP a 2014-es választásokon „csak” 43,55% -ot kapott, míg a többi nyolc (!) ellenzéki párt összesen többet hozott össze. Ezért – borítékolható kudarccal – nekifutnak a választási törvény megváltoztatásának.