Aki politikusnak szegődik, az részt szeretne venni a hatalomban. Ha a kormányzó párt tagja, és ügyes, sok mindenen jobbíthat. Ha ellenben egy ellenzéki pártban ügyködik, akkor marad számára az alig észrevehető politikai munka. És a harc, hogy a következő választáson az ő pártja nyerjen. Ha ez nem sikerül, marad a nemszeretem státusz, az ellenzékiség.
Ma délelőtt vittem némi használt ruhát a rászorulóknak. Miközben visszafelé gurultam, azon gondolkodtam, hogy milyen élete lehet annak, aki mások levetett holmijára van szorulva.
Sok hír van az interneten, kevesebb elemzés. Az egybecsengő, de különbözően kommentált hírek szerint Simicska oligarcha úr meglátogatta Veszprém egyik elit szórakozóhelyét. Ott kellő állapotba és indulatba jött, majd köztérre lépve saját hirdetőoszlopait támadásba vette. Első hírek szerint saját maga szórta meg graffitivel a hirdetőoszlopokat, mások szerint a vele lévő hű szárnysegédje. Az utóbbi állítólag be is vallotta.
Vannak a nagyvárosi életimádók, vannak a pláza szerelmesei, vannak akik szuper jól el vannak udvar nélkül, sőt inkább teher lenne számukra egy "vidékies" élet. A mai blog olvasását előre figyelmeztetve, csak azok folytassák, akik nem az előbb felsorolt körülmények kedvelői.
Botka László legjobban teszi most, ha megpróbálja kialudni magát, és elfelejteni, ami vele az elmúlt hónapokban történt. Semmi értelme „fideszes árulókat” keresnie vagy a megroggyant pártjára, az MSZP-re mutogatnia. Maga volt a hibás a kudarcáért.
Még csak 3 hete vagyunk Svédországban, még csak szívom magamba a skandináv életérzést, a lagom tempót,még szinte le sem tudom írni azt, hogy Växjöben élek, még google maps nélkül sehová nem mozdulok, még ezerrel sasolom a termékleírást a boltokban, még számolgatom mennyi is a korona forintban.
Annyit halljuk manapság, hogy ebben az országban mindenki lop. A politikusok, a vállalkozók, a különböző tévécsatornák, egymástól műsorötleteket, celebeket, a nyomtatott és elektronikus sajtó dettó ezt csinálja. Aztán van már könyv is arról, hogy a dolgozók hogyan fosztják ki az egyik nagy üzletláncot stb. Azon persze lehetne kicsit meditálni, hogy vajon ennyi lopás mellett hogyan marad az ország működőképes, de ugye a meditálás, bár trendi dolog, nem való mindenkinek.
Büszkén jelentem, hogy a hétvégémet ismét együtt tölthettem veletek kedves zónázók, de már egy vadiúj helyszínen, hiszen a Katolikus Gimnázium tornaterme adott nekünk otthont.
A német választások nem csak Európát, de a németeket is meglepték. A Martin Schulz vezette Szociáldemokrata Párt (SPD) történelmi vereséget szenvedett. Éppen elérték a 20%-ot – ilyen kevés szavazatot ez a párt még nem kapott. Az igazságossággal kampányoló, amúgy nagyhangúan semmit nem mondó Schulzra nem voltak vevők a németek. Schulz Botka nagy híve, és fordítva: Botka is imádja őt. A szocdemek megsemmisítő veresége után Botka is elgondolkodhat saját kampányáról.
Már régóta fontolgatom, hogy visszatérek a ceruzával való íráshoz. Régen nem írtam már hosszabb szöveget ceruzával, talán még a húszas éveimben. Aztán jöttek a különböző golyóstollak, majd a töltőtoll. Egy ideig csak vágott hegyű töltőtollal írtam. Valahogy nagyon jó érzés volt, ahogy a tinta engedelmesen rajzolta az íveket, kunkorokat a papírra.
Kérőbb az írógép következett. Első novelláimat, könyveimet azzal írtam, közben a verseknek maradt a töltőtoll és néha a golyóstoll. Aztán a hosszabb szövegek átkerültek a számítógépre. A már tényleg hordozható laptopok új dimenziót nyitottak, hiszen bárhol lehetett rögzíteni velük a mondandómat, új, előtte nem ismert szabadságot adtak.