Mondta Jézus a keresztfán, miután megízlelte az ecetet és mielőtt kilehelte a lelkét. Ám küldetése még nem ért véget, vissza kellett térnie egy kis időre, hogy megerősítse a hitet mindazokban, akik bár végig vele voltak, ám hitük még bizonytalan volt.
Ez életem legrövidebb blogja. Letisztult a kérdés két lehetőségre.
Vagy választjuk a nemzeti létet, életstílust és kultúrát, vagy mindez negyedszázadon belül végleg eltörlődik. Somogy egy része megélte az ötös sorokban vonuló végtelen migránsáradatot. Ott nem kérdéses, hogy döntően a nemzeti oldalra szavaznak.
Szerencsére most volt bőven különböző esemény, premier és sok egyéb nagyobb parti, illetve egy díjátadó is a héten, szóval volt miből válogatni.
Hogy a magyar ellenzék miért hiszi, hogy nálunk nincs szabadság, nincs demokrácia, az csak azzal magyarázható, hogy fogalmuk sincs, hogy máshol mi van. Németországot nem csak turistaként ismerem, ezért kijelenthetem, hogy a német és a magyar nép szabadsága között semmi, de semmi különbség nincs! A magyar szabadság és demokrácia semmiben sem szenved hiányt, és nem működik rosszabbul, mint arrafelé.
A címet természetesen loptam, mint annyiszor már. Persze kicsit átalakítottam, hogy illeszkedjen a ma éppen aktuális írnivalómhoz.
Vissza az alapokhoz, ez volt az elképzelés, mert magam is, ha a magam módján is, de elragadtattam a kampánynak nevezett őrületben.
Szerencsére nekem van hova hátrálnom, ez pedig nem más, mint a könyvespolcom rejtette kincsek egyike. Robert M. Pirsing műve, A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, melytől a címet kölcsönöztem. A könyv maga egy utazásba ágyazva értekezik a modern ember értékvesztéséről, pedig akkoriban (1975-ben) ez az értékvesztés még csak nyomaiban emlékeztetett a maira. A könyvben a MINŐSÉG mint megőrzendő és újrateremthető idea vonul végig.
A héten nem volt fontosabb/nagyobb díjátadó, illetve premier sem, így egy mini összegző bejegyzéssel érkeztem, amiben a 4 kedvenc e heti vörös szőnyeges megjelenésemről olvashattok.
Érdekes számomra, hogy annak ellenére, hogy a keresztény ünnepeket mind megtartjuk és megemlékezünk róla, mint a karácsony és a húsvét egy jó nagy lakomával, ajándékzuhataggal meg is koronázzuk, a 21. századi ember az érem másik oldalát a böjtöt pedig nem igen tartja be.
A Fidesz mellett a nemzeti ünnepen kiálló tömeg óta még nyugtalanabb az ellenzék. Eddig csak a miniszterelnök-jelöltek szaporodtak el, mostantól az ellenzéki kormányok is lázasan alakulnak. Vonának a 11+1 szám tetszett meg, ennyi minisztériumot akar, a szépreményű Karácsony Gergely egyenesen a minisztereit mutatta be.
"Az idus a római naptárban minden hónapnak a közepe volt. Eredetileg a holdtöltével esett össze." Nálunk kizárólag március idusa szerepel a közbeszédben és egyértelműen a 48-as forradalom neveztetik így. Amúgy Julius Caesart is ezen a napon ölték meg.
Március idusa előtt egy nappal halt meg korunk egyik legismertebb tudósa, Stephen William Hawking, minő véletlen, éppen Albert Einstein születésnapján.
Ezt az idust 90 előtt csak módjával ünnepeltük, de mostanra nagyon belelendültünk. Minden párt, pártkezdemény, szakkör, kórus, egyesület és MLM-hálózat külön ünnepet tart. Ezeken az ünnepeken általában elhangzik egy Petőfi-vers, néhány szó, hogy mi az indok arra, hogy aztán a nem velük ünneplőket szidják.
Szinte kezdet óta figyelem a választási kampányt. Számomra ez a sakkjátszma megfigyelése, melyet nem ritkán apró trükkökkel jelentős csalók játszanak. „Figyelj a jobb kezére!” - szokták volt mondani. No, ez nekem, így, idő távolából általában egész jól sikerül. De mit kezdjen a szegény választó azzal, hogy a hét végén Morvai Krisztina EP-képviselő azt mondta, hogy a Jobbikot Szél Bernadett, a sok miniszterelnök-jelölt egyike próbálja összeboronálni Gyurcsánnyal. Ismétlem, Morvai hivatalos Jobbik EP-képviselő arról ír, hogy a Jobbik a DK-n keresztül a súlyosan bukott Őszödi Böszmével tárgyal.