2018. 04. 11., szerda, 14:33
Április 11. a magyar költészet napja, ennek apropóján beszélgettünk városunk egyik ígéretes, fiatal költőjével, Vass Karinával. A kortárs és klasszikus költészet mellett arról, a manapság nagyon népszerű, önálló előadói műfajról is kérdeztük, amit Slam Poetry-nak, azaz röviden csak slamnek hívnak.
Mikor érezted először, hogy kipróbálnád magad a költészet színpadán?
2014-ben, 14 évesen ismerkedtem meg először a slam poetry-vel, és szerintem ez a műfaj hozta közel hozzám az irodalmat. Ezután váltam aktív olvasóból aktív íróvá, és ekkor tudatosult bennem, hogy akár jövőm is lehet ebben a körben. Egyre jobban kezdtem megismerkedni napjaink kortárs íróival, munkásságukkal…
Szerinted milyen kapcsolat van a slam poetry és a kortárs költészet között?
Én úgy vettem észre, hogy a kortárs költők is elég rendesen benne vannak a slam világában, éppen ezért nem mondanám, hogy nagyon elkülönülne a két műfaj, legalábbis számomra biztosan nem. Eleve egy kortárs költő, Simon Márton kötetében olvastam először a slam poetry-ről, arról, hogy Márton a Slam Poetry Magyarország tagja, és eszembe jutott, milyen jó lenne, ha én is egy társaságban lehetnék vele. Így hát elkezdtem írogatni, és már három éve slammer vagyok én is. Viszont sokan egyébként nem tekintik ezt irodalomnak, és ez szabhat határt a kettő közé.
Nehéz volt kiállni először egy közönség elé előadni? Mit ajánlanál azoknak, akik szeretnének szavalni, de tartanak egy kicsit az egésztől?
Kívülről nagyon ijesztőnek tűnik, és amikor visszanézem az eseményekről készült videókat, még mindig nem tudom elhinni, hogy én is ezt csinálom. Nagyon sok bátorság kell hozzá, viszont ha egyszer veszed a fáradtságot, és írsz egy olyan szöveget, amit bátran felvállalsz, akkor biztos, hogy pozitív visszajelzéseket fogsz kapni a közönségtől. Onnantól pedig magával ragad az egész érzés, és már nem kérdés, hogy folytatod-e? Amikor fent vagy a színpadon az pedig a legjobb érzés, amihez hozzájárul az is, hogy a slammer közösség nagyon elfogadó és kedves, nincsen klikkesedés a városok között.
Milyen szinten áll városunk a slam poetry és a költészet terén más városokkal szemben?
Sajnos Kaposváron nincsen havi slam esemény, viszont a legtöbb megyeszékhelyen van. Ebből a szempontból Kaposvár nagyon kilóg a sorból, viszont szerintem nem is nagyon lehetne megvalósítani egy rendszeres, havi klubot vagy eseményt, mert ugyan vannak érdeklődők, de ők inkább átmennek Pécsre vagy a környező klubokba. Kevés esélyt látok arra, hogy Kaposváron is meghonosodjon ez a dolog, viszont jót tenne a kulturális életnek. Kaposvár egyébként is inkább a klasszikus művészetek iránt fogékony szerintem, és nemcsak az idősebb, de a fiatalabb, velem egyidős korosztályra sem jellemző, hogy kortárs irodalmat olvasna.
Mi az, ami szerinted hiányzik ahhoz, hogy a kortárs irodalom ugyanolyan fontos legyen az oktatásban és a köztudatban, mint a klasszikus irodalom?
Nem tudom mi az a tényleges változás, amit meg kéne lépni, hogy olyan irodalmi élet alakuljon ki Kaposváron, mint például, Pécsett, de azt tudom, hogy az embereknek sokkal nyitottabbnak kéne lenniük. Nagyon sokan úgy vannak az irodalommal, hogy az az irodalom, amit megtanítanak nekem, és nem szeretem, mert kötelező, nem szeretem, mert keretek közé zár. Sosem fogjuk tudni, hogy „Mi járt a költő fejében?”. A kortárs költészet pedig pont abból a szempontból jó, hogy ennek a szöges ellentéte. Közel hozza a művet és a művészt az olvasóhoz. Szerintem csodálatos az a dolog, hogy elolvasom valakinek a versét, és tudok neki írni a neten keresztül egy levelet, amire válaszol, vagy épp találkozhatok vele, sőt még barátok is lehetünk a kedvenc írónkkal. Csak nyitni kell az irodalom felé.
Azt mondtad, hogy nincsen klikkesedés, de van-e stílusbeli különbség a vidéki és a budapesti slammerek között?
Az nagyon szerencsés szerintem, hogy a budapesti előadók is sokszor utaznak le vidéki klubokba, így ebből a szempontból is van átjárás a két szféra között, de ettől még természetesen van különbség. Vidéken jobban szeretik az emberek az érzelmes szövegeket, témákat, míg Budapesten pedig sokkal inkább a vicceskedős, szarkasztikus vonal a meghatározóbb. Ettől függetlenül nincsenek nagy különbségek, egy nagy család vagyunk.
Kiket ajánlanál, kiket érdemes meghallgatnia, elolvasnia azoknak, akiket érdekel ez a szubkultúra?
Kortárs költők közül nagy kedvenceim Simon Marci, Dékány Dávid, Kemény Zsófi, Karafiáth Orsolya és Závada Péter, a slemmerek közül pedig a budapesti Csider István Zoltán, aki nagyon csodálatos. De nagyon sok tehetséges fiatal van, akiket ha elkezdenék sorolni, sosem mennénk haza.
