2012. 04. 05., csütörtök, 23:05
Aki még napkelte előtt megmosdik a patak vagy a folyó vizében, az egészséges lesz, a lányok pedig megszépülnek tőle. A nagypénteki böjt étrendje Balatonszentgyörgyön a reggeli kenyér és pálinka volt (ez utóbbihoz a férfiak nagyon ragaszkodtak).
Nagypénteki ételek:
A nagypénteki böjt étrendje vidékenként csak kis eltérést mutat. Balatonszentgyörgyön a reggeli kenyér és pálinka volt (ez utóbbihoz a férfiak nagyon ragaszkodtak), az ebéd itt hal, a vacsora tökmagolajos káposzta volt sült krumplival.
Büssüben délig semmit sem ettek, az ebéd tejesleves és babfőzelék volt, sós vagy paprikás pogácsával egészítették ki. Somogyaszalóban a reformátusok tejföllel behabart bablevest fogyasztottak, elővették ilyenkor az aszalt gyümölcsöket is.
Buzsákon tökmagolajjal berántott bablevest és sóspogácsát ettek. Volt, aki egész nap csak három szem búzát és három korty vizet vett magához, állítólag így meg tudja mondani halála idejét. A bizeiek délben aszalékot fogyasztottak, este csipkedett krumplilevest olajjal és olajban sült pogácsát ettek.
Somogyban még hagyományos nagypénteki étel a mákos mácsik, a laikus magyarázat szerint a mák fekete színe a böjtöt fejezi ki. Kisbárapátiban a nagycsütörtökön sütött laskát megáztatták, és belőle mákos laskát készítettek.
Nagypénteki hiedelmek:
Nagypéntek ünnepéhez számos hiedelem kapcsolódik, ezeket a szokásokat a 30-as, 40-es években még gyakorolták. Aki még napkelte előtt megmosdik a patak vagy a folyó vizében, az egészséges lesz, a lányok pedig megszépülnek tőle. Kapolyon egy forráskút északra folyó vizéből merítettek, még nagypénteken napkelte előtt, húsvét reggel ezzel mosdott meg az egész család. Hitük szerint így nem lesznek „buborcsékosak”. A somogyjádi, galambospusztai lányok is a reggeli harmatban és a patakban mosakodtak nagypénteken.
A hagyomány szerint nagypéntek a legalkalmasabb a kártékony férgek elűzésére. A következő szokást HOSS JÓZSEF írta le a régi kaposváriakról: „Nagypénteken addig nem raktak tüzet, amíg meg nem látták, hogy valahol már füstöl a kémény. Ágsöprűvel végigsöpörték a lakást, ki az udvarig, közben ezt mondták: „Tücskök, bogarak, férgek, menjetek oda, ahol füstöt láttok!” Ez a féregűző módszer Somogy más vidékein is eléggé ismert. JANKÓ JÁNOS 1902-ben írja, hogy a Balaton mentén szokás volt, hogy „a jószágot megfürösztik, a házat hajnalban kisöprik, e napon böjtölnek, s tüzet egyáltalán nem raknak, mert a csótány, ahol meglátja a tüzet, oda megy.” A vései evangélikusok reggel felsöpörték az utcát, de a szemetet nem vitték be, hanem kint égették el, ezzel kívánták elérni, hogy a kígyók, békák távol maradjanak a házuktól. A bizeiek szerint is nagypénteken hajnalban lehet a férgeket eltávolítani a házból: „A nagymama ... fogott ëgy füsöprüt, a falakat, az összeset végigszaladgáta, a konyhábu a szobába, kamrába, egyik helyrü a másikra, aztán szaladta ki vele a nagykerbe. Messzi vitte.”
A nagypénteki keletlen kovász is a patkányok elűzésének eszköze, CZEIDER MARGIT büssüi gyűjtéséből idézem az erre vonatkozó részt: „Öregapámtu hallottam..., hogy akiné sok patkány van, azt nagypéntökön hajnaba ē löhet künni. Ujan keletlen kovászt köll csináni, hogy az mögmaraggyon a kézön. Oda köll mönni, ahun a patkányok tanyáznak, kelet felé nézni. Ott lëdörzsüjjük a kezünkrü a kovászt, és közben háromszor azt mondjuk: Ögyetök és mönnyetök, oda hunnan gyüttetök! Igy löhetött ēkünni a patkányokat.”
A patkányok, csótányok távoltartására szolgál a nagypénteki éjféli házkerülés (Lábod). Törökkoppányban részletekre is emlékeztek: egy asszony éjfélkor meztelenül, fején vasfazékkal háromszor futotta körül a házát, „közben mondott valamit”.
A nagypéntek dologtiltó nap volt, a bolhói lányoknak még fésülködniük sem lehetett. Nagycsütörtökön este kontyba fonták a hajukat, kendővel lekötötték. Vigyáztak, hogy ne legyen szemét, mert nagypénteken még söpörni sem volt szabad. Sok helyen húsvét napjáig a szemetet sem vitték ki (pl. Somogyjád).
Végezetül néhány nagypéntekhez kapcsolódó egyéb hiedelem. Csökölyben a sertéseket nyírfaággal jól elverték, hogy a pestis meg ne rontsa őket. Szabadiban sóslevet (amibe a húst disznóöléskor lesózták) adtak a disznóknak, hogy ne betegedjenek meg. Kapolyon pedig az emberek azzal védekeztek a betegség ellen, hogy nagypénteken nem vettek fel tiszta alsóruhát.
Szokások:
A római katolikus egyházközségekben hagyomány a Szent Sír templomi felállítása, vagy ahogyan Somogyban általában mondják Isten koporsójának az imádkozással való őrzése. Az iskolás gyerekek – fél óránként váltva egymást – térdepelnek előtte, de a felnőttek is eljönnek a templomba. Kisbárapátiban (az 1940-es években) két fehér ruhás lány és két levente ruhás fiú állt őrséget egy-egy óra hosszat. Balatonkeresztúron a tűzoltók reggel hat órától este hat óráig álltak őrséget a Szent Sírnál, két-két tűzoltó kétóránként váltotta egymást. Göllében a nagypénteki passió eléneklése után a nagyszombat esti feltámadásig az asszonyok „Istent csókúni” mentek a templomba. Az oltár alatt egy kihúzható koporsóban feküdt az Úr Jézus szobra. Ezen alkalommal a hívek pénzt is adományoztak a templomnak. Régen a nagypénteki virrasztás hajnalig tartott (pl. Táska községben). Csehiben a hagyomány szerint Jézus koporsóját a nagybereki pásztorok strázsálták. A vegyes felekezetű Csökölyben a közelmúltban is szokás volt, hogy a református asszonyok tiszteletadásból meglátogatták a helybeli katolikus templom szent sírját.
Délután a Kálvárián keresztúti ájtatosságot tartanak. Jézus kereszthalálának napján nincs szentmise, ez a nap a gyászé. Régen még a kis falvakban is előadták a passiójátékot, melynek betanítása a kántor feladatai közé tartozott. Nagyheti szokás még a Jeremiás siralmainak az éneklése is. Ezt általában fiatal, jó hangú asszonyok énekelték nagypéntek délután.
A hagyományos paraszti közösségekben dologtiltó nap, templomba mennek és szigorúan böjtölnek. A szulokiak szerint „aki nagypénteken beleszúr a földbe, az Jézus sírját ássa.”
A reformátusok legnagyobb ünnepe, ez az egyetlen nap, melyet ők is böjttel tartanak meg. Közismert, hogy Belső-Somogyban, legutolsóként Csökölyben maradt fenn a fehér gyász hagyománya. A nagypénteki istentiszteletre, még a 30-as években is fehér v. sáfránysárga gyászruhában, fehér vászonkendőben mentek. Még most is emlegetik, hogy milyen különleges látvány volt a csökölyi református templomot megtöltő bőszoknyás, fehérruhás gyülekezet. Egyik új lelkészük – emlékezése szerint – úgy érezte, mintha hirtelen a Paradicsomba került volna.
A csökölyiek a század elején még eltakart arccal és olyan fehér gyászruhában mentek templomba, melynek mindegyik darabját kézzel varrták. Fehérben mentek a csonkamisére a dél-somogyi Tarany délszláv eredetű lakóinak asszonyai. A lányoknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.5 Ma már mindenütt a fekete gyászruha szokásos.
A hívő katolikusok viselkedése a nagypéntek jelentéséhez alkalmazkodik. Vésén pl. az idősebbek azt a napot hallgatással ünneplik, úgy járnak-kelnek a házban, mintha halott lenne otthon. Fekete ruhával letakarják a tükröt, megállítják a faliórát, hagyják elaludni a tüzet. Úgy vélekednek, hogy aki nagypénteken káromkodik, annak a házába becsap a villám.
A nagypénteki istentisztelethez is kapcsolódnak helyi szokások, hiedelmek. BÁLINT SÁNDOR írja sokat idézett monográfiájában: „Görgeteg református anyái kisgyermeküket ... nagypénteken viszik először templomba, s fejét ... háromszor a falához érintik. Ennek a máshol is előforduló szokásnak az a hiedelemalapja, hogy ettől a kisgyermekek hamarabb kezdenek beszélni.
A somogyszentpáliak nagypéntekre rendbe tették a sírokat, hajnalban sokan kimentek a temetőbe, és szeretteik sírjánál virrasztottak. Mások ezt húsvétvasárnap hajnalán tették meg.
| Régen és ma: |
|
Nagypéntek Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja. A megváltó szenvedés és kereszthalál ünnepe. Szigorú böjti nap. Szigorú böjti napokon egészen a 18. századig csak egyszer lehetett enni – húst, tojást, tejterméket természetesen nem. Ez mára enyhült: három lehet enni, ám csak egyszer lehet jóllakni. (Ez a 18-60 év közöttiekre érvényes, de fel vannak mentve alóla a betegek, terhes vagy szoptató anyák, a megerőltető munkát végzők.) |
