2012. 04. 05., csütörtök, 06:20
Nagycsütörtökön este a régi kaposváriak a plébános vezetésével a Kálváriára mentek, sokan egész éjszaka ott maradtak, imádkozással virrasztottak.
Katolikus vidékeken a nagycsütörtöki szentmise után elnémulnak a harangok és a csengők, és legközelebb csak a nagyszombati esti szentmisén és a feltámadási körmenetben szólalnak meg.
A nép szerint „a harangok elröpülnek Rómába”, s helyettük két napig kereplő szól. A legtöbb helyen egy nagyobb kereplődobozt állítanak fel a toronyba vagy a templom előtt, ezzel hívják a szertartásokra a híveket. A hagyományőrző, vallásos községekben (pl. Táskán) ezen a napon gyászba borul a falu, mindenki feketébe öltözik. A német telepesek által lakott somogyi községekben azonban az iskolások, fiatalabb legények csoportjai kis kézi kereplőkkel járják a falut, és egy régi szokásrend alapján mirácsolnak (kerepelnek).
Boldogasszonyfán más különleges szokás is volt: nagycsütörtökön délelőtt 9 órakor húzták meg utoljára a harangokat. Az iskolás fiúk és lányok a harangozás időtartama alatt megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termésük legyen. A fiúk a kemény magú (dió, szilva), a lányok a puha magú (alma- és körtefákat) rázták meg. Sietni kellett, hogy a harangozás ideje alatt minden fára sor kerüljön. A nagycsütörtöki utolsó harangszókor Zala községben is megrázták a gyümölcsfákat.
Nagycsütörtökön este van az utolsó vacsorára emlékező szertartás, amely oltárfosztással ér véget. Látrányban erre a környező pusztákról is bejöttek a férfiak, és meggyóntak. A gazdák a templomba indulás előtt kimentek az istállóba, és végighúzták kezüket állataikon. A templomban a tehénszagról és az istállótrágyás cipőkről meg lehetett állapítani, hogy kik a gazdák.
Este a régi kaposváriak a plébános vezetésével a Kálváriára mentek, sokan egész éjszaka ott maradtak, imádkozással virrasztottak.
A legtöbb helyen nagycsütörtökön vagy nagypéntek délután készítették el a hímes tojásokat. Megcsinálták a gica nevű hímző eszközt, belemártották a forró méhviaszba, és rárajzolták a tojásokra a hagyományos mintákat (gráblás, rozmaringos, dobköteles, labdarózsás, békahátú, szőlős, tulipános stb.). Régen természetes festőanyagot használtak, legtöbbször vöröshagymahéjat tettek a főzővízbe, ettől szép vörösbarnás színt kaptak. A megfestett és megfőzött tojást a meleg tűzhelyre tették, a megolvadt viaszt gondosan letörölgették, végül a tojásokat zsíros ruhával, szalonnabőrrel fényesítették ki. A somogyi tojáshímzés módjait itt nincs mód részletezni, erről viszonylag gazdag forrásanyag és szakirodalom áll rendelkezésünkre.
Hosszúvízen régi hagyomány volt a Pilátus-verés. Egy nagyobb bábut felöltöztettek Pilátusnak, ezt nagycsütörtök délután a község főterére vitték, és ott a lakosok jól elagyabugyálták. Legtöbbször elsorolták saját gondjaikat, bajaikat is, Pilátuson álltak érte bosszút.
| Bibliai eredet: |
|
Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. |
| A nagycsütörtöki szertartásokról: |
|
Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik. Az utolsó vacsorán történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása. |
