Fedák Sári és a szabadságolt lovak (Kaposvár 1903-ban)
Ekkor már a Németh István polgármester nevével fémjelzett korszak közepén jártunk, és látványosan fejlődött a város. A kaposváriak hajtottak, és nyeregben érezték magukat – tehát jelképnek sem utolsó, hogy 1903-ban alakult meg a Kaposvári Kerékpárosok Egyesülete.
A sport eddigre széles utat tört magának a megyeszékhelyen. Márciusban a Kaposvári Atlétikai Club (KAC) is megalakult, amelynek futballcsapata május 31-én a Ferencvárosi Torna Club együttesével mérte össze az erejét a kaposvári államgimnázium pályáján. (Nyilván senki sem csodálkozik rajta, hogy az FTC 6:2-re nyert.) De nem ez volt az első hivatalos labdarúgó-mérkőzés Kaposváron, mert arra – jelenlegi ismereteink szerint – 1903. április 25-én került sor, amikor a KAC a főgimnáziumi tanulók együttesével játszott a középiskola udvarán. (Jutasi Róbert sportújságíró szerint a KAC-nak volt először rendes bőrlabdája és egyforma, kék-sárga szerelése Kaposváron.) A barátságos meccset az atléták kezdték jobban, akik húsz percen át keményen szorongatták a gimnazisták kapuját, mégis 6:0 lett a vége – a diákok javára…
A gimnáziumnak ekkor már csaknem évszázados múltja volt, a nagy jövő előtt álló polgári fiúiskola (a mai Berzsenyi Dániel Tagiskola) viszont éppen azokban a hónapokban jött létre. Ennek érdekében először egyesület alakult az igen tekintélyes Szabó Kálmán ügyvéd (a volt polgármester) vezetésével. Maga az iskola szeptember 7-én „társulati” jelleggel nyílt meg abban a házban, amely a Zárda utca és az Eszterházy utca (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky utca) találkozásánál állt. A fiúpolgári életre hívása – a színfalak mögött – a kaposvári szabadkőműveseknek volt köszönhető, amint az dr. Gáspár Ferenc kutatásaiból kiderül. Ez az időszak amúgy is jelentős változásokat hozott a helyi „Berzsenyi” Szabadkőműves-páholy életében, hiszen 1903. május 20-án felvették a „törvényes és tökéletes”, azaz elismert, legális páholyok közé, és felavatták a Fő utca 6. szám alatt bérelt páholyhelyiségét.
Szintén a szabadkőművesek álltak az első kaposvári képzőművészeti kiállítás mögött, amelyet a Szabad Lyceum Egyesület május folyamán rendezett meg az újonnan épült siketnéma-intézetben. (Azért itt, mert speciális kiállítóhelyiség még nem volt a városban.) Lyka Károly, a kortárs művészettörténész így összegzett: „Az első magyar város, amely a saját kezdeményezésére, minden külső segítség nélkül műtárlatot tudott rendezni, mégpedig a saját szülötteinek műveiből, Kaposvár.” (Gáspár Ferenc: Fehéregyensúly és finomhangolás. Kaposvár, Szerző, 2020. 13 o.) Lyka nem tévedett: a tárlaton kizárólag somogyi művészek alkotásai szerepeltek, köztük Kunffy Lajos, Rippl-Rónai József és Vaszary János művei. Láthatók voltak Bacskay Béla és Udvary Géza festményei is, e két művész azonban nem csak e kiállítással hívta fel magára a kaposváriak figyelmét.
Szeptemberben a rendkívüli városi közgyűlés Bacskay Bélát bízta meg azzal, hogy Deák Ferenc életnagyságú képét megfesse az új városháza díszterme számára, Udvary Géza pedig nem sokkal korábban fejezte be a lépcsőház festését. Ebben az évben tehát elkészült a ma is álló városi székház, nyáron beköltözött a polgármester és az összes hivatal, július 16-án már az új épületben ülésezett a városi képviselő-testület, s karácsony előtt a díszterem asztalosmunkáival is végeztek. (Az avatóünnepséggel azonban vártak még néhány hónapot.)
Ha így belemerültük a művészet világába, úszkáljunk még egy csöppet az események tengerében. A Korona Szálló falai között 1903. szeptember 27-én tartotta meg alakuló közgyűlését a Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete, amely a Felvidékről származó hegedűművész-pedagógust, Gyenes Izsót (1874–1961) – Juan Gyenes fotóművész édesapját – alkalmazta zenetanárnak. Így újra folyt már zeneoktatás Kaposváron. A zenekedvelők október 3-án sikeres hangversenyt adtak a Koronában, mások mellett Gyenes Izsó és Pete Lajos zongoraművész-nótaköltő (polgári foglalkozására nézve vármegyei aljegyző) felléptével.
1903-ban a méltán körülrajongott Fedák Sári is eljött Kaposvárra: szeptember első felében négy estén is láthatta a színkör közönsége. A színésznőt ünneplő fiatalok a 12-i előadás végeztével kifogták kocsijából a lovakat, és maguk húzták azt az Erzsébet Szállóig.
De más jellegű megmozdulásokra is sor került 1903-ban. Sztrájkba léptek a kaposvári szabók és nyomdászok, a könyvkötők meg az építőipari munkások is szervezkedtek, és megalakult a Szociáldemokrata Párt kaposvári alapszervezete. Nincs vita: új korszak kezdetén jártunk. (Persze az is igaz, hogy mindig ott járunk…)