Egy emberkísérlet feljegyzései - 7. rész: A bulik
Már lassan fél éve, hogy leraktam az alkoholt, és szárazon tengetem mindennapjaim és a görbe hétvégéimet is. Azonban amikor ezt elmondom valakinek, akkor gyakran kapom visszakézből azt a kérdést, hogy „Akkor nem is szoktál csinálni semmit?”.
A válasz igen egyszerű: dehogynem, csak nem iszok közben.
Persze nem véletlenül merül fel gyakran ez a kérdés, mivel nehezen tudja akárki is elképzelni a hétvégéit vagy a klubokban és a szórakozóhelyeken töltött éjszakáit felesezések, koktélok és sörök nélkül. Szinte összenőtt a kettő egymással, elvégre nincsen diszkó vodka-szóda vagy whisky-kóla akció nélkül, nincsen csajos este egy kör tequila nélkül vagy munka utáni lazulás egy korsó sör nélkül. Az ivás elhanyagolhatatlan kelléke a kikapcsolódásnak, a szórakozásnak és a gőz kiengedésének Magyarországon, és ez szinte minden korosztályra igaz. Különösen a miénkre, ahol a heti 2-3 berúgás lassan átlagosnak számít, ezért is célozta meg idén ezt a réteget a Száraz November. Így nem véletlen, hogy furcsa az az alak, aki a többiek Borsodija és fröccse mellé kér egy teát.
Nem mintha a józanságot én találtam volna fel. Számos ismerősöm van, aki évek óta így bulizik, és mi is mindig megszóltuk őket, persze csak poénból. Érdekes most így a folyó túloldalára kerülni, és furcsán nézni arra a közegre, aminek masszívan a tagja voltam. És időnként elég lehangoló félszeműnek lenni a vakok között. Hogy ezen mit értek, arra először szeretnék hozni egy kaposvári, majd egy budapesti példát.
Ha egy szülő hétvégén meg szeretné találni a gyerekét Kaposváron, akkor isten igazából csak egy helyet kell megnéznie, a Noszlopy Gáspár utcát, vagy ahogy mi hívjuk, a „Sor”-t. Ahogy beköszönt a péntek, és besötétedik, úgy népesednek be az utca szórakozóhelyei, kocsmái és kávézói, és kel életre a Sor. Rengeteg fiatal, elsősorban gimnazisták isszák a jégereket, a söröket és a kancsó fröccsöket. Azonban nemcsak a tizenévesek töltik meg a helyeket, hanem olyan visszatérők is, mint jómagam. Igazából sosem kedveltem a Sort, és ez az idő haladtával csak rosszabb lett, és ennek az oka az, hogy valahogy a purgatóriumot is úgy tudom elképzelni, mint Noszlopy Gáspár utcai hétvégéket. A helyek, és amit csinálunk az ugyanaz, az nem változik, csak az arcok jönnek-mennek. Vannak még régi figurák, de már egyre kevesebb ismerős arc tekint vissza rád, miközben ugyanazon a helyen ülsz, ugyanazokkal az emberekkel beszélgetsz és ugyanazt a sört iszod, mint majdnem egy évtizeddel ezelőtt. Illetve már csak ittad, és így józanul csak egyre jobban irritál az a langyos semminek is kevés, egzisztenciális zsákutca, ami a kaposvári éjszakai élet. De akkor irány Budapest és a nagybetűs éjszaka, nem?
Imádom Budapestet. Sosem értettem azokat az embereket, akik utálják vagy megvetik a fővárost. Magyarország egyetlen olyan helyét, ahol igazából bármit szeretnél csinálni és bármikor, akkor arra bárhol és bármikor lehetőséged akad. Legyen szó koncertekről, kiállításokról, irodalmi estekről vagy hatalmas bulikról, csak keresned kell, és akkor megtalálod. Pár héttel ezelőtt jártam én is Budapesten, és pont egy ilyen bulit kerestem, ahol az első józan pesti éjszakázásomra készültem, amit a város egyik legismertebb szórakozóhelyén töltöttem egyik barátom születésnapját ünnepelve. Vannak helyek, és bulik, ahol józanul is pontosan olyan jól tudsz bulizni, mint betintázva. Na ez nem egy olyan szituáció volt. Itt józannak lenni egy hatalmas akadály volt abban, hogy jól tudjam érezni magam. Nagy tömeg, középszerű zene és eszméletlen mennyiségű részeg és sokszor ellenszenves ember. Mindig is ilyenek voltak ezek a bulik? Valószínűleg igen, de amikor te is része vagy a masszának nem tűnnek fel a problémák.
Ebből akkor mi a tanulság? Talán annyi, hogy vannak helyek és bulik, ahova tényleg csak részegen/lerészegedni érdemes benézni, illetve érdemes megtörni a monoton rutinjainkat, még ha szórakozásról van szó, akkor is.
A következő részben a stresszről fogok nektek írni, hogy mit tudok vele kezdeni alkohol nélkül, illetve milyen az, amikor elérsz abba a korba, hogy a stressz egy konkrét új aspektusává válik a mindennapjaidnak.