Egy emberkísérlet feljegyzései - 6. rész: A prágai kitérő
Még a száraz november kezdete előtt barátaimmal tettünk egy három napos látogatást Prágába, a sör fővárosába, ami tökéletes alibit biztosított ahhoz, hogy megtörjem a három hónapos absztinenciámat, és hosszú idő után újra alkohol kerüljön a szervezetembe.
Mielőtt úgy döntöttem, hogy hanyagolom az alkoholizálást egy évig, az agyamban megkötött szerződés kisbetűs részébe elrejtettem három kiskaput. Három alkalmat, amikor meg fogom szegni ezt a fogadalmat: egy nagyon jó barátom legénybúcsúja, esküvője és egy október végi Prágai út. Az utóbbi kiskaput két héttel ezelőtt nyitottam ki.
Egy hosszú, szórakoztató, ám annál fárasztóbb autóút után megérkeztünk a gyönyörű őszi színekben pompázó, tündérmesékbe illő város macskaköves utcáira, majd megkeresve az előttünk már a városba ért bajtársainkat be is ültünk egy hangulatos kocsmába, és meg is érkezett az első, igazi, prágai csapolt sör az asztalunkra, így elém is. Nagyon régen izgultam már ennyire sörivás előtt, de miután lecsúszott az első korty egyből elmúlt az aggodalmam és élveztem az elképesztő minőségű pale ale-t. Azt hittem nem fog jól esni ennyi kihagyás után a sör, de úgy tűnik, ami jó, az jó, teljesen mindegy mennyi ideje nem tapasztaltuk. Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy nem egy random kaposvári csapolt borsodival törtem meg a szárazságot, hanem egy igazi, minőségi sörrel. Viszont akármilyen finom is volt minden egyes korty, amit a hosszú hétvége alatt legurítottam, gyorsan eszembe jutott, hogy mi volt az elsődleges ok, amiért abbahagytam az ivást, különösen a sörözést.
Viszonylag gyorsan elkezdett fájni a gyomrom, és amíg régebben a korsók lehúzása nem jelentett akadályt, most már küzdenem kellett velük, ezért is váltottam gyorsan poharas gyerekadagra a csapolt nedűnél. Sajnos fizikailag már konkrétan nem tudok annyit inni, mint régebben, mert rosszul leszek tőle. Ezen úgy tűnik a nagy sörkoplalás egy cseppet sem változtatott, úgyhogy ezt egy szomorú tényként kell elkönyvelnem magamnak a jövőre nézve. Viszont amit jobban bírtam, mint gondoltam volna az maga az alkohol és a részegség volt. Sikerült tartanom a lépést a többiekkel, akik lényegesen jobb formában voltak nálam, ha az ivásról van szó. Nem feküdtem ki egy kocsmában sem és nem kellett hazatámogatni sem. Igaz most csak söröztünk, nem röpködtek a felesek, mondhatni kulturális csürheként jártuk a várost. Inkább voltunk turisták mint party-arcok. Viszont az első este elég nyúzott állapotban volt mindenki az utazásnak köszönhetően, így egy kicsit gyorsabban és erősebben hatottak mindenkire az amúgy is erős prágai sörök. Azonban mind tudjuk, hogy a berúgásnak az ivászat a könnyebbik része, az igazi megpróbáltatás másnap reggel érkezik.
Aki éjszaka legény, az legyen nappal is éjszaka, mind tudjuk a közmondást, és kivételesen sikerült valahogy nekem is hősként átvészelni a másnapot. A lehető legrosszabbra számítottam ennyi kihagyás után, de viszonylag üdén és frissen ébredtem, borzasztó szájíz és enyhe fejfájást leszámítva, amit a városnézés friss levegője gyorsan meg is gyógyított, illetve a nevezetességenként egy sör is sokat segített átlendülni másnaposból ittassá. A második napon a maratoni, reggeltől estig tartó sörözés ősi hagyományát ápoltuk, ahol szintén sikerült megállnom a helyem, viszont ahogy besötétült, úgy csúszott egyre kevesebb sör, és csak a részegségi szintet igyekeztem szintben tartani, ami nem esett nehezemre.
Ezzel szemben az ezután érkező másnap pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottam. Minden fáj, minden émelyeg, minden nagyon nehézkes, minden nagyon messze van, és nagyon fáradt vagyok.
Egy hosszas bevásárlóközpontban történő kóválygás után befejeződött a prágai kalandunk, és ezzel az absztinenciából való kimenőm is, egyenesen visszaérkezve a száraz novemberbe. Mindent összevetve nagyon jól esett minden egyes sör, amit megittam a vakáció során, azonban erről leginkább a környezet, a társaság és maguknak a söröknek a minősége volt az oka. Az átlag hétvégi, kocsmában felvizezett csapoltsör-iváshoz még mindig nem jött meg a kedvem, és a másnaposság újratapasztalása sem okozott túl sok boldogságot. Továbbra is tartom az alkohol nélkülözését, egészen júniusig, mikor a második kiskapu nyílik.
A következő részben a klubok és szórakozóhelyek idegenségéről és furcsaságáról fogok írni nektek egy józan bulizó szempontjából.