Indulj el másként!
Legtöbbször úgy jövünk-megyünk az utcán, hogy közben az asztalon felejtett bevásárlólista, a gyerek térítési díja, a buszindulás, vagy az otthon ránk váró tennivalók kavarognak a fejünkben. Ilyenkor lépkedünk rutinosan, esetleg egy-egy köszönésre bólintunk rá, de nem fogjuk fel, ki haladt el mellettünk. Ha valami gondolatainkból kizökkentő dolog történik velünk (majdnem elsodor bennünket táskájával egy kamasz, vagy elállják utunkat a járda közepén beszélgető idős hölgyek), akkor talán néhány másodpercre visszatérünk e világra, de nem sokáig hagyjuk magunkat megzavarni.
Az emberekre, arcokra, mások viselkedésére még csak-csak figyelünk, de a fizikai környezetre, a körülöttünk lévő látványra egyre kevesebbszer tekintünk figyelemmel. Kitűnően oldja a stresszt, és lazít el bennünket az a lehetőség, ha egyszer másként indulunk el otthonról. Határozzuk el, hogy a fizikai környezetet fogjuk figyelni, úgy, ahogyan eddig még nem tettük!
Kitűnően oldja a stresszt, és lazít el bennünket az a lehetőség, ha egyszer másként indulunk el otthonról.
Édesapám hobbi fotós volt, és amikor nem volt nálunk fényképezőgép, akkor is mindig megállított az utcán, ha olyat látott, amire rá lehetett csodálkozni. Egymás fölé boruló háztetőket, emberárnyékkal megtöltött vakablakot, pocsolyában tükröződő faágakat láttuk ilyenkor, nem pedig márkás cuccokat kínáló kirakatot, vagy a szeméttartó mellé dobott cigarettacsikket. Nagyon szerettem ezeket a sétákat, mindig tudtunk újat látni, és együtt örülni. A „fotós szemmel” sétálás élményét azóta is alkalmazom, pedig jómagam csak egy nagyon rövid ideig tanultam fotózni. A kattintgatás a mobilkészülékkel elcsípett gyermekmosolyokra redukálódott, de szememet és a világot azóta is szívesen nyitom meg egymás felé.
Jónéhány év telt el, s új társakkal járom a várost. Most én állítom meg gyermekeimet, hogy az utca végéről nézzenek le a girbegurba épületek színes táncára, vagy kövessék szemükkel a fa törzsén szaladó vízcsepp útját. Szeretném, ha mindig meg tudnák látni a szépet a világban.
Kedves Barátaim! Induljatok el utatokra ma másként! Annyi látnivaló van körülöttünk! Keressétek egészen közel, vagy a távolban azokat a képeket, melyekért érdemes néhány másodpercre megállni. Gyűjtsetek minél több szépséget, és mire hazaértek, érezni fogjátok, hogy az egész lótifuti napot kipihentétek.
