Megvéd a virágvasárnap megszentelt barka

2026. 03. 29., vasárnap, 14:49

Virágvasárnaphoz számos vallási hagyomány és népi szokás kapcsolódik Somogyban és Kaposváron is. A megszentelt barkát évszázadokon át különleges erejűnek tartották: úgy hitték, megóvja az otthont, a családot, sőt az állatokat is a bajtól.

A római katolikus egyház a húsvét előtti vasárnapot a Jézus jeruzsálemi bevonulására való emlékezésnek szenteli. Ezt latinul dominica palmarumnak, vagyis pálmavasárnapnak nevezik, Magyarországon azonban a virágvasárnap elnevezés terjedt el. Mivel nálunk a pálma nem honos, a templomokba hagyományosan barkát visznek, amelyet a szertartás során megszentelnek.

Régebben a barkagyűjtésnek is megvolt a maga rendje: sok helyen iskolás gyerekek, máshol a harangozó vagy a sekrestyés gyűjtötte össze a fűzfaágakat. A barkát a templomban szentelték meg, majd kiosztották a hívek között, sok településen pedig körmenetet is tartottak.

Buzsákon például a lányok barkaszedéséhez egy népi vers is kapcsolódott:

„Eljöttünk mi barkát szedni virágvasárnapján,
Adja Isten, adja Isten mellé szent áldását!
Gyertek lányok, induljunk,
Sokáig ne várassunk,
Minden évben békességben,
Erőt adó üdvösségben
Templomba induljunk!”
 
A szentelt barkát a mise után sok helyen a szőlőhegyre is kivitték, és a gazdáknak három szálat adtak belőle. Ehhez a következő mondóka társult:
 
“Egyet teszek eresz alá, hogy villám ne vágja,
Egyet teszek a föld alá, hogy pucok ne rágja,
Harmadikat borba teszem, hordó tetejébe,
Hogy mindnyájan ihassunk jövő esztendőbe.”
 
A néphagyomány szerint a megszentelt barka különleges védelmet adott. A régi kaposváriak gyakran a házi oltárra vagy egy szentkép fölé helyezték, hogy óvja a családot az elemi csapásoktól, a betegségektől és a bajtól. Vihar idején még a tűzbe is dobtak belőle néhány szemet, hogy elhárítsák a veszélyt.
 
A Balaton környékén és Somogy más településein is sokféle hiedelem övezte a barkát. Volt, ahol a ház eresze alá tűzték, máshol az állatokkal etették meg, hogy egészségesek maradjanak, vagy a tyúkólba dobtak belőle a jobb tojáshozam reményében. Egyes helyeken viszont éppen nem vitték be a házba, mert úgy tartották, hogy akkor sok lesz a légy vagy a bolha.
 
A második világháború előtti Kaposváron a római katolikus hívek virágvasárnap körmenetben mentek a donneri Kálváriára.
Az alkalomhoz egy ének is kapcsolódott:
 
„Megyünk a Kálváriára,
Krisztus szenvedő útjára,
Kövessük a Szűz Máriát,
az Úr Jézus szent anyját.”
 

A virágvasárnapi barkát a templomokban később összegyűjtötték, majd a következő év hamvazószerdáján elégették, hogy hamvazkodáshoz használják fel. Az ünnep egyben a tavasz közeledtét is jelezte: ilyenkorra általában már felszáradt a föld, és a gyerekek, fiatalok is újra elővették a szabadtéri játékokat.

Szerző: Dr. Király Lajos

Ezeket olvasta már?