2022. 12. 25., vasárnap, 10:41
A karácsonyesthez és az éjféli miséhez számos férjjósló hiedelem kapcsolódik, egy részüknek most van a végkifejlete.
Karácsonyeste „leaggatták” a fogasról a ruhát, még a sifonérbu is lëerëgették”, mert azt tartották, hogy „annak a jószága akasztja fő magát, kinek szögön van a ruhája”. (Szenna) Hasonló ehhez a Somogy-szerte ismert hiedelem, hogy kötélen száradó ruha nem lehet karácsonykor, mert különben jövőre egy állat bőre fog így száradni, esetleg meg is halhat valaki a családból (Nikla, Kapoly, Lábod, Cserénfa). Nagykorpádon a bőrből készült lószerszámokat, kantárt is levették a kamrában a szögről, és a földre tették. Nem volt szabad újévig akasztón lógniuk, mert dögvész lesz jövőre, és az állatok bőre is szögre kerül.
A karácsonyi morzsa összegyűjtéséről már szó volt, ugyanilyen babona kapcsolódott a karácsonyi söprés szemetéhez, ezt az ünnepek alatt nem vitték ki a házból, az ajtó mögé söpörték, újévkor a gyümölcsfák alá szórták (Cserénfa, Csurgó, Kapoly, Mesztegnyő), vagy kivitték a búzaföldre (Lábod).
A gazdaasszonynak még karácsonyeste is a jövő évi baromfiszaporulatra kellett gondolni: addig nem kelhetett fel az asztaltól, még jól nem lakott, mert különben nem lesz jó kotlósa (Lábod), minden vendéget jól kellett tartani, mert másképp nem tojnak a tyúkok (Szenna).
A karácsonyesthez és az éjféli miséhez számos férjjósló hiedelem kapcsolódik, egy részüknek most van a kifejlete: a Katalin-, Borbála-ág virágoztatását, a Luca-napkor elkezdett jóslásokat most fejezték be, és kiderült az eredményük. De nagy számban kezdtek új férjjóslásokat is, melyek újév napján valósultak meg. A mesztegnyői lányok „ëgy egészségös, piros almát vittek a hónuk alatt az éféli misére a templomba. Karácsony ēső mög másnaptyán tartott istentisztöletre is magukkā vitték ugyanigy, de igön vigyáztak āra, hogy sönki mög në lássa, mög ne tudja. Ujjévig ētötték a sublótba. Ujjév röggelén kiátak a kapuba, és önni kezdték. Amillen nevü férfit láttak mög először, ollan körösztnevű lött a jövendöbelijük.”
Karácsony estéjén a lányok ki szoktak menni tüzelni való fáért, bejövet megszámolták, ha páros volt, akkor – reményük szerint – még azon a télen férjhez mennek (Csurgó környéke, Szenyér).
A harangkötél is varázserejű ilyenkor. Szőcsénypusztán „az éféli misekor a fiuk ugy hejëzkënnek már a haranglábná, hogy a harangkötelet elérgyék, ëgy picit hozhassanak belőle, hogy az ő falujukban mënjen a legtöbb lány férjhëz.” Szenyérben azért igyekeznek megérinteni a harangkötelet, hogy „a kezük në semvedjën el”.
Az éjféli mise a pásztorok miséje is volt, számos hiedelem velük és az állatokkal kapcsolatos. Tóth Mihály híres faragó népművész, felsősegesd-lászlómajori juhász Takáts Gyulának a következőket mondta erről: „A karácsonyi éjféli misére minden pásztor elment. Azt az ő ünnepüknek tartották. Már nem baltával, hanem bunkósbottal mentek a kanászok, a kampóval a juhászok, mert bot nélkül a pásztorok még a templomba sem mentek be. A padok háta mögött álltak külön-külön. A pásztorok dudáltak szent énekeket az éjféli misén apám gyermekkorában.” Egy bélatelepi gulyás is arra emlékezik, hogy „Csehiben az éjféli misét a juhászok dudálták végig”.
A karácsonyéj varázslatos erejét a pásztorok is felhasználták. Somogy-szerte általános hiedelem, hogy az éjféli mise idején megszólalnak az állatok. Ezért a nagybereki pásztor a mise előtt az istállóban egy faboronára feküdt, „a borona fogas felén aludt..., hogy el ne aludja a marha megszólalását.” A lábodiak úgy tudják, hogy karácsony éjjel az állatok beszélnek, ki lehet hallgatni őket, de ehhez a borona alá kell feküdni. Másutt (Cserénfa, Büssü, Gölle) az a hiedelem él, hogy az éjféli mise alatt megérthetjük az állatok beszédét, kibeszélik, hogy milyen sorsuk van a gazdájuknál, és még azt is, milyen lesz a család jövő évi sorsa. Bizén, amikor hazamentek az éjféli miséről, az istállóban felkeltették az állatokat, néhol még a vályúra is kieresztették őket.
A pásztorok éjféli misei dudálását a kántor kötelező dudajátéka váltotta fel, ez néha 5–10–15 percig is tartott, a pap kivárta a végét.
