2020. 06. 23., kedd, 00:00
A Kaposvári Közlekedési Központ építése kapcsán mélyebb és tágabb kitekintésben mutatjuk be a megyeszékhely közlekedési viszonyait a kezdetektől a jelen beruházásig bezárólag. Sorozatunk nyolcadik részében a donneriek elszakadási kísérletének okairól írunk.
Donner János 55 évesen, 1879 őszén halt meg Kaposváron, s munkás életében bizonyára nem gondolt arra, hogy alig két évtized múltán lesznek, akik a városrész önálló életét tervezgetik. 1897 novemberében került nyilvánosságra először, hogy a donneriek el akarnak szakadni Kaposvártól. A tervezett új települést Iszáknak kívánták elnevezni.
A kaposvári közvélemény ugyan megértette, miért háborognak a donneriek, elismerte a sérelmeiket, de nem fogadta el a javasolt megoldást, az elszakadást, amely főleg némely feltörekvő donneri vezetők vélt érdekeit tükrözte volna. Az ügy aztán – ahogy mondani szokás – elaludt, és csak a világháború előtt ébredt fel ismét.
Noha 1898-ban már megépült a felüljáró, a Donner lakossága még mindig elkülönülten élte a mindennapjait. 1908-ban külön tűzoltóságot szerveztek, ugyanebben az évben megalakult a Donnervárosi Polgári Kör, két évre rá népkönyvtárat is létrehoztak. Az elszakadás ügyében gyűlésre is sor került, de a mozgalom vezetői jó darabig inkább csak titokban szervezkedtek. Most nem Iszák, hanem Széchenyiváros néven próbáltak meg önállósodni.
1914 májusában Tankovics János donneri képviselő a tanácsülésen rukkolt elő az elszakadás tervével. Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester válaszában elmondta, hogy senki sem akarja mellőzni a Donnert, iskolákat és ipari üzemeket is telepítenek oda hamarosan, így a donneri polgároknak nem lesz okuk panaszra. Végül a testület nem tárgyalta érdemben a kérdést. A helyi lapok hasonlóképpen reagáltak: „maga az elszakadási törekvés annyira komikus, hogy egyetlen pillanatig sem akarunk vele komolyan foglalkozni”.
Egy hónappal az ügy kipattanása után kirobbant az első világháború, és a Donner elszakadásának kérdése végleg lekerült a napirendről…
Hír „a nevetségesen gondolkodó, vakmerő emberek” akciójáról a Somogyvármegye 1914. május 30-i számában.
A sorozat korábbi írásai a linkekre kattintva olvashatók:
Amikor már röpke 18 óra alatt Pestre érhettünk
Egyre biztosabb utakon járhattunk
Amikor Kaposváron keresztül vezetett az út az Adriára
Ha egy percig nyitva volt, tíz percig zárva volt a sorompó
A gazda lovai megbokrosodtak az automobil tülkölésétől, a szekeret az árokba döntötték
Egy ígéretes városrész nehézségei
A „Kaposvár Megyei Jogú Város Intermodális Pályaudvar és hozzá kapcsolódó közösségi közlekedés fejlesztése (IKOP-3.2.0-15-2016 00016)” elnevezésű projekt a Széchenyi 2020 program keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
