2020. 06. 23., kedd, 16:32
A Kaposvári Közlekedési Központ építése kapcsán mélyebb és tágabb kitekintésben mutatjuk be a megyeszékhely közlekedési viszonyait a kezdetektől a jelen beruházásig bezárólag. Sorozatunk hetedik részében a Donner hirtelen felfutásáról, majd a nem várt nehézségekről írunk.
A déli városrészt Donner János serfőzőmester alapította, aki 1857-ben földet vásárolt és építkezni kezdett a Kapos folyó déli partján. Kocsmája hamarosan a társasági élet egyik központjává vált, a sörfőzésre azonban nem kapta meg az engedélyt, mert az italmérés joga továbbra is az Esterházyakat illette, s ők nem kívántak versenytársat. Donner ezután kiparcellázta a korábban értéktelennek vélt és általa már megvásárolt földeket, ahol nemsokára házak épültek és utcák nyíltak, s néhány év alatt megszületett a róla elnevezett városnegyed.
1872-ben befutott az első vonat Kaposvárra. Ezzel nemcsak a város iparosai és kereskedői előtt nyíltak új lehetőségek, nemcsak a kaposi polgárok látóköre tágult ki, hanem a település külső képe is gyökeresen megváltozott. A vasútvonal azonban lényegében kettészelte a települést, és az akkori donneri városrészt elválasztotta Kaposvár északi felétől.
A donnervárosiak úgy érezték, hogy szűkebb pátriájuk a város mostohagyermekévé vált, azaz nem részesül méltóképpen azokból az előnyökből, amelyeket a valóban nagy tempóban fejlődő Kaposvár más városrészei élveznek. Felpanaszolták, hogy nincs csatornájuk, vízvezetékük, rossz a közvilágítás, rendezetlenek, porosak az utcák, és egyáltalán: senki sem törődik velük, pedig az adóterheket nekik is viselniük kell...
A „Kaposvár Megyei Jogú Város Intermodális Pályaudvar és hozzá kapcsolódó közösségi közlekedés fejlesztése (IKOP-3.2.0-15-2016 00016)” elnevezésű projekt a Széchenyi 2020 program keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
