Szvetnyik Kata: a színpadon kijönnek belőlem az érzéseim, a gondolataim

2016. 06. 24., péntek, 13:13

Többnyire meggondolatlan, vagy cserfes fiatal lány szerepében láthatjuk a színpadon. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, a fiatal színésznő gyorsan belopta magát a közönség kegyeibe, ugyanis Szvetnyik Katát látta a nagyérdemű az évad legjobb színésznőjének a Csiky Gergely Színház világot jelentő deszkáin.

Számítottál arra, hogy te leszel ebben az évadban a közönség kedvence?

Valamelyest készülnöm kellett erre a lehetőségre, hiszen a Szerelem utolsó előadása előtt adták át a díjakat. Én viszont csak a negyvenedik percben lépek színpadra, így ha nem számolok ezzel, hajcsavarókkal és félig jelmezben vehettem volna át a díjat. Éreztem, hogy a fodrász és az öltöztetőnő egy kicsit sürget, mégis nagyon meghatódtam és zavarba jöttem. Jó érzés ennyi munka után így zárni az évet.

Mi vonzott a színészi pálya felé?

Édesanyám elmondása szerint elég korán kijelentettem, hogy színésznő szeretnék lenni. Az első osztályos általános iskolai naplóba azt írattam be, hogy orvos vagy színésznő szeretnék lenni. Most a diploma és három, színpadon eltöltött év után – amelyből kettő gyakorlat volt – úgy érzem, ez nem véletlen. Hiszen az orvos és a színésznő is emberekkel dolgozik, míg előbbi a testüket, utóbbi a lelküket gyógyítja. A színpadon anélkül, hogy kimondanánk mi személyes és mi nem, kijönnek belőlünk az érzéseink. Megosztjuk másokkal a gondolatainkat, problémáinkat. Azt hiszem ez fontos nekem a színházban.

Egy éve végeztél a Kaposvári Egyetem színész szakán. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?

Az ott töltött évekről nagyon jó emlékeim vannak. Nagyon fontos volt a közösségépítés, hiszen össze voltunk zárva, és senkit sem ismertünk. Ez az egyik különlegessége a kaposvári színész-képzésnek, hogy rá vagyunk kényszerítve, hogy együtt, egymásból építkezzünk. Ennek a későbbiekben is nagy hasznát vettük.

Az egyetemen legendák keringtek arról, hogy a színész szakosok kora reggel kezdtek és késő estig bent voltak. Valóban így volt ez?

Igen. Főként az első évben, amikor hajnali 4 körül kerültünk ágyba, és reggel nyolckor már edzésre vagy valamilyen mozgásórára mentünk. Naponta úgy „nyolcszáz” kávét megittunk. Ez a hajsza év végére teljesen kimerített bennünket.

Hogyan fogadtak a Csikyben, amelynek legendásan erős a közössége?

Soha életemben nem találkoztam ennyire befogadó közösséggel. Emlékszem, az első napon nagyon elkéstem. Rettegtem, hogy azt fogják gondolni rólam, hogy link vagyok, de ezzel szemben partnerség és szeretet fogadott. Most is ugyanezt tapasztalom a színpadon és a színpad mögött: a sminkszobában és az öltöztetőknél egyaránt. Nagyon jó így dolgozni.

Ebben az évadban rengeteget játszottál. Láthattunk a Szerelemben, a Luxemburg grófjában, a Becsületbeli ügyben és a Figaro házasságában is.

Viszonylag későn kezdtem az évadot, csak október végén kezdtem el próbálni, de onnantól kezdve majd minden nap próbáltam, este pedig előadásom volt. Nehéz volt, de mindenhez hozzá lehet szokni.

Az előző évadban olyan színészlegendával is egy színpadra állhattál, mint Udvaros Dorottya. Hogyan élted ezt meg?

Amikor az ember ott van, és Udvaros Dorottyával elkezd próbálni, egy pillanatra megtorpan. Mégis nagyszerű együtt dolgozni egy ilyen tapasztalt és tehetséges színésznővel, és nagyon sokat lehet tanulni tőle.

Eddig többnyire cserfes fiatal lányt alakítottál. Az életben is ilyen vagy?

Nekem mindegyik szerep kihívás volt. Nyilván kipróbálnám már magam drámaibb karakterben is. Azt hiszem, mindkét véglet meg van bennem a színpadon és a való életben is. Vagy nagyon pörgök, vagy teljesen bezárkózom.

Volt-e kedvenc szereped?

Talán a Figaro házassága, de lehet, hogy azért, mert ez a legújabb, ebben élek most leginkább. De a Luxemburg grófját is nagyon élveztem. Ez volt az első szerepem az operett műfajban, így nagyon sok mindent kellett elsajátítanom, nagyon rövid idő alatt. A Becsületbeli ügy nyugodt légköre is nagyon kedves volt nekem, tetszett a stúdió hangulata, az, hogy olyan közel vannak a nézők.

A következőkben hol láthat a közönség?

Most próbáljuk a Shakespeare királynőjét a Városmajori Színpaddal koprodukcióban, melynek a hónap végén lesz a bemutatója. A következő évadban ezen kívül két darabban játszom: a Baba Chanel-ben és a Rükvercben.

Ezeket olvasta már?