2015. 03. 29., vasárnap, 08:35
A régi kaposváriak a szentelt barkát otthon a házi oltárra vagy egy szentkép fölé helyezték el. Azt tartották, hogy megvéd az elemi csapások, a jégverés, a betegségek ellen. Csúnya viharban néhány szemet a tűzbe dobtak, hogy a vész elmúljon róluk.
A római egyház a húsvétot megelőző vasárnapot dominica palmarumnak, azaz pálmavasárnapnak nevezi, nálunk virágvasárnap a közismert neve. Már az első keresztények is megemlékeztek Krisztus jeruzsálemi bevonulásáról: ezen a vasárnapon összegyűltek az Olajfák hegyén, itt imádkoztak, majd pálma- és olajfaágakkal kezükben énekszóval Jeruzsálembe vonultak.
Ezt a szokást a római egyház szertartássá tette, és azóta ezen a napon pálmaszentelést és pálmaágas körmeneteket tartanak. Azonban az országokban, ahol apálmafa nem honos, kora tavaszi zöld ágakat, nálunk a legkorábban bimbózó fűzfaágat, az ún. barkát (bárkának, cicamacának is mondják) viszik a templomba, és ezt szentelik meg.
Régebben a virágvasárnap előtti szombaton az iskolás gyerekek szokták a tanító vezetésével összegyűjteni a barkát a közeli erdőkből, rétekről. Máshol a harangozó, a sekrestyés feladata volt a barkagyűjtés. A templomban az oltár melletti falhoz tették, ahol aztán a virágvasárnapi szentmise keretében a pap megszentelte és a hívőknek kiosztotta a barkákat. Sokfelé körmenetet is tartottak: a pap és a hívek barkát tartva a kezükben megkerülték a templomot. Buzsákon a virágvasárnapi barkaszedés a lányok szokása, erről egy vers is fennmaradt:
„Eljöttünk mi barkát szedni virágvasárnapján,
Adja Isten, adja Isten mellé szent áldását!
Gyertek lányok, induljunk,
Sokáig ne várassunk,
Minden évben békességben,
Erőt adó üdvösségben
Templomba induljunk!”
A mise után a megszentelt barkával kimennek a szőlőhegyre, betérnek a gazdákhoz, akiknek három szálat adnak:
"Egyet teszek eresz alá, hogy villám ne vágja,
Egyet teszek a föld alá, hogy pucok ne rágja,
Harmadikat borba teszem, hordó tetejébe,
Hogy mindnyájan ihassunk jövő esztendőbe."
A szentelt barkához sokféle hiedelem és szokás kapcsolódik. A régi kaposváriak a szentelt barkát otthon a házi oltárra vagy egy szentkép fölé helyezték el. Azt tartották, hogy megvéd az elemi csapások, a tűzvész, a jégverés, a betegségek ellen. Csúnya vihar esetén néhány szemet a tűzbe dobtak, hogy a vész elmúljon róluk. A legtöbb helyen a szentelt barkát nem vitték be a lakásba, mert a babona szerint akkor sok lesz a légy.
Balatonszentgyörgyön az eresz alá tűzték fel, a tavalyit levették, mert ezzel gyújtották meg nagypénteken a tüzet. A szuloki németek a szentelt barkát végigvitték a szobákon, és a helyiségek négy sarka felé suhintva, megszentelték a házat.
A második világháború előtti Kaposváron a római katolikusok körmenetben, de a pap vezetése nélkül, mentek a donneri Kálváriára.
A Balaton mentén – Jankó János század eleji gyűjtése szerint – a szentelt barkát szalagokkal is feldíszítették, „a szalagok a daganatokat gyógyítják, a barkaszemek a marhának beadva, a rontástól óvnak meg. A büssüiek tyúkólba is dobtak belőle, mivel az növeli a tojáshozamot, egészségesek lesznek tőle. A látrányiak a barkaszemekből a kiscsibék itatójába is tesznek. A bizeiek az állatok tavaszi kihajtásakor egy szelet kenyérre egy-két szem barkavirágot tettek, és megetették az állatokkal, hogy egészségesek legyenek. A zamárdiak a barkát nem merték bevinni a házba, mert bementek volna a bolhák, ezért a temetőben, hozzátartozóik sírjára helyezték.
A virágvasárnapi barkát a templomban összegyűjtik, a következő év hamvazószerdáján elégetik, ez a hamvazkodás eszköze.
Néhány helyen az ünnep nevéhez igazodva a lányok és az asszonyok úgy mentek templomba, hogy az imakönyvükre egy virágot tettek. A második világháború előtti Kaposváron a római katolikusok körmenetben, de a pap vezetése nélkül, mentek a donneri Kálváriára ezzel az énekkel:
„Megyünk a Kálváriára,
Krisztus szenvedő útjára,
Kövessük a Szűz Máriát,
az Úr Jézus szent anyját.”
Virágvasárnap már többnyire jó idő van, felszárad a föld, a gyerekek, fiatalok hozzákezdenek a tavaszi játékokhoz.
