2015. 03. 29., vasárnap, 19:25
A nagyböjt utolsó hetének szokásait a nagypéntekre és a húsvétra való felkészülés jellemzi. Virágvasárnap után a házban és a gazdasági udvarban nagytakarítást végeztek, rendet raktak, kimeszelték az épületeket a háziak.
Kisbárapátiban virágvasárnapig elvégezték a meszelést, nagyhéten az asszonyok már nem vettek meszelőt a kezükbe, mert „Jézust is avval kergették.” Régen szerdától iskolai szünet volt, a mester ugyanis kántori feladatokat teljesített, és a gyerekek is részt vettek a szertartásokon. Az állattenyésztés hagyománya volt, hogy a kismalacokat nagycsütörtökig heréltették ki (Gölle, Somogyjád, Bárdibükk), a borosgazdák pedig ekkorra fejezték be a borfejtést.
Az ünneplő ruhát a pitarba tették, mert ha megfújja őket a böjti szél, nem eszi meg a moly. Az asszonyok fekete keszkenővel kötik be a fejüket, feltámadási körmenetben ezt fehér váltja fel. Régóta szokás a húsvét előtti templomtakarítás.
A hétfő, kedd szerda kezdetben liturgikus nap volt. Hilár pápa (461-468) hétfőre és keddre már engedélyezte a szentmisét. II. Valentinianus császár (375-392) a közhivatalokban a nagyhétre munkaszünetet rendelt el és még a rabszolgákat is mentesítette a munka alól. A munkaszünet többé kevésbé változatlanul az egész középkorban érvényes maradt. VIII. Orbán pápa a nagyhét napjait 1642-ben ismét hétköznappá nyilvánította.
| A nagyhét kezdete, Virágvasárnap: |
|
Az Úr messiási bevonulását virágvasárnap már a 4. század végén megünnepelték Jeruzsálemben. Az Olajfák hegyén gyűltek össsze, majd szentírási szakaszok olvasása után körmenetben kísérték végig a városon a püspököt. A gyermekek olajfa és pálmaágakat vittek. A szertartás a 8. században került át nyugatra. Rómában Nagy Szent Leó pápa idejében már Jézus szenvedése állt a liturgia középpontjában, de az eredeti ünnep nyomai máig fennmaradtak. Ma a liturgiában a barkaszentelés (pálmaszentelés) az ünnepi mise előtt van, az evangélium helyén pedig Jézus szenvedéstörténete szerepel. |
