2014. 12. 15., hétfő, 15:15
Igazi „fekete öves” rajongóknak szólt Ákos hétvégi Aréna koncertje. Olyanoknak, akik végigkövették az elmúlt két és fél évtizedet. Varga Kata élménybeszámolója.
Az elfogyasztott forralt bor ellenére, már a Metró csendes sivárságában kitűnik, hogy kik azok a középkorú hölgyek, akik a gyereket a nagyira bízva elővették csini ruhájukat, hiszen végre kimenősek, hogy ismét Bonanza jelet nyakukban viselő, fekete ruhás tinikké változzanak vissza, és – ha csak gondolatban is – az első sorban tombolják végig a bő két órás koncertet.
Ákosék persze rögtön a közepébe csaptak. Alig töltöttünk el néhány percet a szakadék peremén, máris visszautaztunk 1984-be. Igaz, leporolni sem kellett a korábbi trió egyik legátütőbb slágerét, hiszen a 2084. turné egyik szinbólikus dala volt.
A tömeg most is lelkesen énekelt együtt bálványával: A szépségedet elcsúfítják, hogy ne tudjál kitűnni, míg veszélytelen leszel rájuk, akár az összes többi…
Bár az angyal nem érkezett meg, de nem maradhatnak ki az utóbbi évek, hónapok meghatározó dalai sem. A műsor összességében elég zúzósra sikerült, az Érintő is meglepően új ruhát kapott. Azonban hallhattunk Tengermorajt is, így Igazán nem panaszkodhattak a lágyabb dallamok kedvelői sem.
Ákos az utóbbi években szívesen veszi elő a Bonanza Banzai egykori slágereit, és erre ráerősítendő Hauber Zsolt ismét a szinti – no meg Ákos - mögé pattant, a rajongók nem kis örömére. Persze táncoltunk most is, ha kellett a vékony jégen. És sorra hangzanak fel azok a dalok is, amelyeket a rádiók nem játszottak rongyosra, de a komolyabb rajongók számára igazi gyöngyszemek, s rég elfeledett érzéseket idéznek.
S ha már Elmondatott minden, ami elmondható, hazaindultunk. Visszavedlettünk középkorú anyukákká és apukákká, a Jeleket és a tini-kort pedig a hátunk mögött hagytuk.
