2013. 05. 23., csütörtök, 06:58
Kaposvári író regényének színpadi változatát mutatják be a Kortárs Felolvasó-színházi Fesztiválon a Csiky Gergely Színházban. A Rükverc kapcsán kérdeztem Kerékgyártó Istvánt, aki csaknem fél évszázados élettapasztalattal a háta mögött kezdett írni.
- Jogi és filozófia diplomával bír, volt tanársegéd, adjunktus, főosztályvezető, tanácsadó, cégtulajdonos és az ORTT főigazgatója is. Ilyen végzettség és szakmai életút után miért az írást választotta hivatásául?
- Ezek a tevékenységek egy-egy életszakaszomat jelentették. Mivel sem a lélekvándorlásban, sem a túlvilágban nem hiszek, itt, a földön szerettem volna minél többféle élethelyzetben kipróbálni magam, és nem egy utat végigjárni, és várni a megváltást. 47 évesen úgy gondoltam összegyűlt már annyi élettapasztalatom, hogy szívesen mesélnék ezekről, így kezdtem el írni.
- Mit jelent ma kortárs írónak lenni, milyen elvárások vannak a társadalom részéről, és mi az, amit írásaival közvetíteni tud?
- Aki csak ír, és nincs mellette egyéb „polgári foglalkozása”, annak nyomort és éhezést jelent. Egy 2-5 évig írt regényért még a legjobb kiadók is néhány százezer forintot fizetnek. Tehát szinte minden író tanít, szerkeszt, vagy múzeumi teremőr, mint a legutóbbi AEGON díjas Barnás Ferenc. Nem hiszem, hogy a társadalom bármit is elvárna az íróktól. Egy jó verseskötet 500-1000 példányban fogy el, egy regény 2-3 ezer eladott példánytól már sikeresnek számít. Ez a társadalom nem olvas, hát nem is vár el semmit az íróktól. Ne is várjon! Hogy a politika mit vár el, az meg végleg nem érdekelheti az írót. Ha néha mégis olvas a derék magyar, akkor az úgynevezett celebek sután megírt, könyvnek látszó köteteit falja. Mi, akik szépirodalommal foglalkozunk, annak a néhány száz, esetleg néhány ezer embernek írunk, aki olvas még szépirodalmat. Ez a kevés számú, kitűnő ember a társadalom egy ezrelékét sem teszi ki!
- Munkája térben és időben kötetlen, s bár az irodalmi élet központja a fővárosban van, mi az, ami Kaposvárhoz fűzi?
- A gyerekkorom és az ifjúságom kezdete – 18 éves koromig Kaposváron éltem – illetve a szüleim és a rokonaim kötnek ide. Velük intenzív kapcsolatot tartok, így gyakran jövök a városba, de Budapesten élek.
- 2001 óta 4 könyve jelent meg, 4 féle stílusban. Tudatos volt ez a változatosság?
- Mindig arról írtam, ami éppen izgatott, és nálam a téma jelölte ki a megírás módját, ha úgy tetszik, a stílusát. Ezért lett a rendszerváltást bemutató Vagyonregény szociografikus tényregény, a Makk ász az Olajfák hegyén a korai Kádár-rendszert idéző korfestő regény, a Trüffel Milán, ami egy kalandor életéről szól, pikareszk bő nyelvű, mesélős regény, és a Rükverc, ami napjaink veszteseiről szól; kopogós, a nyelvvel és szépségekkel takarékosan bánó lecsúszásregény.
- Az utolsó művének, a Rükvercnek a története rendhagyó módon visszafelé meséli el az eseményeket. Mi indokolta, hogy ezt a szerkezetet válassza?
- Ha látunk egy padon fagyoskodó, szerencsétlen hajléktalant, és elkezdünk vele beszélgetni, meglepő, hogy ahogy haladunk visszafelé az életében, kiderül, neki is volt normális élete, családi ebédek, munkahelyi kirándulások, ifjúkori szerelmek, boldog pillanatok, és valószínű, szülei sikert álmodtak neki. Csak valamiért így alakult. Ezt akartam megmutatni, mint egy krimiben, a névtelen hullától indulva, visszafejteni egy életet, örömeivel, persze főleg kudarcaival, haláltól a születésig.
- A drámai hangvételű kötet novellák sorozata, melyek egy férfi pusztulás-történetét mutatják be. Honnan ez a rosszkedvű és depresszív sztori?
- Ebből a mai lecsúszó társadalomból, ahol a sikerpropaganda ellenére négymillióan élnek a létminimum alatt, és többszázezer gyerek éhezik!
Ha látunk egy padon fagyoskodó, szerencsétlen hajléktalant, és elkezdünk vele beszélgetni, meglepő, hogy ahogy haladunk visszafelé az életében, kiderül, neki is volt normális élete(...)
- A könyvből készült színpadi adaptációt idén januárban mutatták be nagy sikerrel a Katona József Színházban, Máté Gábor rendezésében. Miért ebből a regényből lett színdarab?
- Máté Gábor azt mondta nekem, hogy ő már a kötetet is darabként olvasta, nyilván azért, mert nagyon sok benne a párbeszéd. Mikor írtam, én is jeleneteket láttam magam előtt. Másrészt, véleménye szerint nagyon sok benne a drámaiság.
- Az idei Festők Városa Hangulatfesztivál társrendezvényén, a Kortárs Felolvasó-színházi Fesztiválon ezt a drámát viszik színre. A kaposváriaknak ismerősek lehetnek a helyszínek: a Színházpark, Kék egér kocsma, a húskombinát, a SÁÉV telep, a Deseda, a Zaranyi lakótelep, a Szabási Szociális otthon, és még folytathatnám. Milyen fogadtatásra számít a valós helyszínek városában?
- Ez nem azonos a pesti előadással, ott Radnai Annamária dramaturg állította a regényt színpadra, abban az előadásban a helyszínek lényegtelenek. Valahol Magyarországon játszódik. De már maga a kötet is – legalábbis a főhős fiatalkora – Kaposváron játszódik. Most direkt Kaposvárra írtam át, itt születik, él és hal meg a hős, a Színházpark padján találják megfagyva. Gondolom, a kaposváriaknak nem lesz ellenére, hogy itt játszódik a történet, és remélem, a darab megtekintése után nagyobb irgalommal viseltetnek a hajléktalanokkal szemben.
