2013. 05. 19., vasárnap, 05:05
A húsvétot követő ötvenedik napon a keresztény egyház azt ünnepli, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. „Piros pünkösd napján” a pap is pirosban misézik, az asszonyok piros szoknyában, kendőben mennek a templomba.
A pünkösd egyházi megünneplése mellett ehhez a naphoz több érdekes népszokás, hiedelem is kapcsolódik.
A pünkösdikirályné-járás:
A pünkösdi királyné vagy somogyi nevén a cucorka egy 4–7 év körüli szép kislány volt, díszesen felöltöztették, a felkoszorúzott fejét selyemkendővel takarták le. Két nagyobb lány, az ún. fölemelők vezették kézen fogva. A pünkösdölő lánycsapatot ismétlőiskolás, 12–14 éves lányok alkották, számuk változó: 5–12 fő között mozgott. Elöl ment a két beköszöntő, utána a két királynéemelő, köztük a cucorkával, utána egy vagy két pár koszorúslány következett fehér ruhában, koszorús fejjel, a sor végén két nagylány (18 éves) ment, ők voltak a kosárhordók, akik az adományokat vitték.
A pünkösdi királyné, cucorka felemelése után levették a fejéről a kendőt, leleplezték, hogy kit rejtett. Balatonbogláron az úrnapi körmenet mintájára az iskolás lányok „cigánykendőkből zumbellát csináltak”, és alatta vezették a királynét. Buzsákon a királynét két nagyobb lány vitte egy kétfüles kosárban, amely le volt takarva. A meglátogatott háznál letették a kosarat, majd körülötte az „Itt ül egy kis kosárban ..” c. dalt énekelve körbejártak. A dal végén a kosárban ülő kislány fölállt, kezét magasra nyújtotta, és ezt mondta: „Ekkora legyen a kendtek kendere! Ekkora legyen a kendtek fonala!”
Az adományok közül a pénzt a két beköszöntő vagy elülkérdező tette el, az élelmiszereket a kosárhordó nagylányok, ezt az egyik házhoz (legtöbbször a cucorkáékhoz) vitték, és elosztották egymás között.
A zöldágjárás:
A pünkösdi királyság:
A legények között Somogyban is szokás volt a pünkösdikirály-választás, ismereteink szerint ez elsősorban a német telepes községek hagyománya volt. Pünkösdhétfőn rendezik meg a templom elé állított májusfa kitáncolását. Ezt előzi meg a legények lóhátas menete, az ünnepélyes adománygyűjtés: „E napon kora reggel lóháton (s mindenik lovas legénynél vékony rúdra kötött színes kendőkből készült zászló van) berúgtatnak minden egyes ház udvarára, közrefogva a „maskurás”-nak felöltöztetett lovast. Fejére egy zöld gallyakból font borítószerű alkotmány van téve, mely oly terjedelmű, hogy a lovát is befödi. – Az udvaron Carriert csinálva, az egyik legény verset mond, azzal végezvén: adjanak tojást vagy pénzt a legények részére májusfa váltságul, mert ha nem, úgy feltipratják az udvart, hogy az járhatatlanná válik.” Ez a szokásközlés több részletet is homályban hagy: vajon a „maskurásnak” öltöztetett legény-e a pünkösdi király, hogyan rendezték a mulatságot stb.
Pusztaszemesen még az 1940-es években is lovasversennyel választottak pünkösdi királyt. A bizei német telepesek is lóversennyel választottak pünkösdi királyt, ebben a falu legényei szinte kivétel nélkül részt vettek. A győztest szalagokkal, virágokkal díszítették, jutalomként ezen a napon a kocsmában nem kellett fizetnie, s egy évig a legények vezetőjének számított.
| Hiedelmek, időjóslások: |
| A pünkösdhöz kapcsolódó hiedelmek egy része a kendervetéssel függ össze, ugyanis ennek a májusi felmelegedéskor van a legjobb ideje. Polányban az a babona élt, hogy pünkösdkor nem szabad metélt tésztát enni, hogy a kender ne legyen futókás ('gyomos').
A pünkösdi harmat jelentőségét már Szent György napjakor megemlítettük, most a Lábodon feljegyzett mondát szemléltetjük: „Egy magyart elfogtak a törökök. Azt mondták, nem akasztják fel, ha megátkozza Magyarországot. Az embert azt az átkot szórta Magyarországra, hogy Szent György napján hulljon eső, pünkösdkor legyen harmat.” Somogy-szerte várják a májusi esőt, a pünkösdi záport, mert az aranyat ér, neveli a növényeket. A pünkösdi köd azonban – a kapolyiak vélekedése szerint – üszköt terem. |
Pünkösdi búcsú Andocson:
Somogy híres búcsújáróhelye Andocs, régen az egyik legfontosabb búcsút pünkösdkor tartották. Több százan jöttek Marcali környékéről, a buzsákiak gyalog indultak a Baráti–Vitya–Gamás–Andocs útvonalon. Este misére értek oda, általában pajtákban háltak, vagy a templomban virrasztottak. Másnap a reggeli mise után indultak vissza. Az „először járók” „andocsi körösztanyát” vagy „körösztapát” választottak, aki a „szent kút” vizével keresztet rajzolt a keresztgyereke homlokára, és bábolvasóval megajándékozta. Ez a műrokonság egy életen át megmaradt.
Pünkösd két napjának délutánja – hasonlóan a húsvéti ünnepekhez – a tavaszi szabadtéri játszások, karikázások ideje is volt. Sokfelé ekkor táncolták ki a májusfákat is.
