2013. 05. 19., vasárnap, 05:35
Minden embernek megvan a maga dala. Vagy dalai. Amit szívesen hallgat, ami felvidítja, kikapcsolja, felpörgeti, vagy épp megmutatja, hogy hogyan érez és mit gondol. Nekem sok dalom van, hát minden héten megmutatok egyet. Íme a második.
Sugárzó szépség, a kultúrák összeolvadásának jelképe, akinek életműve egyetlen forró hangulatú himnusz az élethez - így írt halálakor az akkori francia kultuszminiszter Dalidáról, a francia sanzonéneklés jelképes alakjáról.
Yolanda Gigliotti, Egyiptom egykori szépségkirálynője 1954-ben utazott Párizsba, ahol kabarékban lépett fel. Színésznő akart lenni, de végül énekesként vált világhírűvé. Duettezett Alain Delonnal és Julio Iglesias-szal is. Önéletrajzi filmet is készítettek róla. Sokatmondó, hogy a film műfaja dráma. Dalida ugyanis, amilyen sikere volt művészként, olyan boldogtalan volt a magánéletében. Bár lábai előtt férfiak milliói hevertek, házasságai mégis sorra kudarcba fulladtak. Első férje, egy közeli barátja és másik két szerelme is önkezével vetett véget életének.
A 'Je suis malade' az egyik legismertebb és legszebb dala - amelyet egyébként Serge Lama írt - tükrözi az énekesnő személyes gyötrelmeit és boldogtalanságát, egy szerelmes és elhagyott ember keservét. "Beteg vagyok, tökéletesen beteg. Elvitted minden dalomat, megfosztottál minden szótól" - énekli Dalida.
Az énekesnő, aki rettegett az öregségtől, 1987 májusában, ötvennégy évesen öngyilkos lett.
