2013. 01. 26., szombat, 18:54
Minden idők egyik legolvasottabb magyar írója 113 éve született a Somogy megyei Gölle községben. Fekete István egykori szülőháza ma emlékmúzeumként működik. Fia szerint édesapja csak ebben a faluban érezte jól magát igazán.
A Gölle helynév tudományos magyarázatára Kiss Lajos szófejtését idézem: „talán puszta személynévből, mégpedig a régi magyar Gellén ’Kilián’ személynév kicsinyítő-becéző változatából keletkezett.” Az Árpád-korban, főleg a 10-12. században gyakori volt a föld birtokosát megnevező névadás, Somogyból pl. ilyenek a következők: Andocs, Barcs, Baté, Edde, Igal, Jákó stb. Bár Gölle nevét csak 1550-ben említik először, a helynévadás típusáról megállapítható, hogy településünk már az Árpád-korban is létezett.
Ha mélyen magamba nézek, szeretetem határtalan határát egyetlen szó fejezte ki, egyetlen régi-régi szó, amiben élők és holtak benne voltak, s ez az érthetetlen, de nekem mindent jelentő szó mondta ki, hogy GÖLLE
A környék helyneveinek jelentéséről Fekete István a következőket írja: „Sokszor próbáltam a majdnem mindig érthetetlen falunevet is megfejteni, mert voltak a környékünkön érthető falunevek is. Például: Attala, ami leánynév, Csoma – ami egy betegség neve, Berki – ahol nyilván nagy berek lehetett valamikor… De a többség: Zimány, Gyalán, Orci, Nak, Pula, Taszár és még sok más számunkra már éppen olyan érthetetlen volt, mint Gölle” (Ballagó idő, 142.).
Amikor ezeket az író papírra vetette, akkor még a névtudomány helynévfejtései nem voltak közismertek (félek, hogy ma se nagyon). Vegyük most sorra, hogy mi is ezeknek a községneveknek a tudományos magyarázata: Attala, melyet a 12. században Atila néven jegyeztek fel, nem leánynévből ered, hanem egykori birtokosának (Atilla) nevéből, a Csoma, a Zimány, a Gyalán, az Orci, a Nak és a Pula is személynévi eredetűek, tehát ezeket is első tulajdonosukról nevezték el. Taszár neve pedig szláv eredetű, a falut az Árpád-korban királyi szolgáltató népek, ácsok lakták. (Hasonló nevek Somogyban pl. Fonó, Kovácsi, Szakácsi stb.)
Kács ajja S, r. Fekete István által sokat emlegetett kiránduló és játszóhely a falu alatt. Magyarázatára Bodó Imre Gölle község krónikájában egy jellegzetes népetimológiás mondát idéz: „A törökök állandóan zaklatták a lakosságot, adóért, állatokért, és rabolták gyermekeiket. Ezért állítottak a gölleiek egy őrt, aki figyelte a közelgő törököket, és időben jelezte a veszélyt. Ekkor így kiáltott a tetőről lefelé: a következő őrnek, vagy az éppen ott dolgozóknak. Káccs alá! Ez azt jelentette, hogy jön a török, ilyenkor mindenki tudta, a nádasba kell menni” (i. m. 182.). (Hasonló népi szófejtés figyelhető meg a szomszédos Büssüben a Báné névvel kapcsolatban. Itt is a törökök elől elbújtak mondását vélik a névben. Bá ne, gyüttünk vóna elü!) Somogyban több helyen is (pl. Somogyszob, Visnye stb.) van Kács helynév, mindenütt a kovács szóból rövidült koács > kács fejlődéssel. Göllében is valószínűleg az egykori kovácsműhely alatti területet nevezhették el Kovács alja > Kács ajja formában.
Cönde. A történeti források ezt a helyet Csende néven emlegetik. Ez nem lehet véletlen, hiszen a magyarul alig beszélő, osztrák vagy morva határmérő indzsöllérek többnyire elfogadták a helyi adatközlők által bemondott névalakokat. Cönde köznevet én nem találtam a mai szótárakban, (ezt a szót igazában Fekete István tette ismertté és népszerűvé), viszont a csende : csender szó a régi magyar nyelvben és a tájnyelvben is előfordul, jelentése: cserjés, bozótos, bokros sűrűség. Nagyon valószínű, hogy ez lehetett az elnevezés idején a terület jellemzője. Megjegyzendő, hogy az Új Magyar Tájszótár tanúsága szerint a c ~ cs, cs ~ c váltakozás főleg a hangutánzó, hangulatfestő szavainkban gyakori (pl. cibe : csibe, cerázik : csirázik, cömbő : csömbő, csön : cen, csinka : cinka, csepák : cepák stb.)
