2012. 05. 06., vasárnap, 00:00
Mindnyájukat köszöntjük e napon. Ugyan tudjuk, hogy a szeretet vásárolt vagy leszakított virágai nemcsak e napra szólnak, de ekkor biztosan megszólal szívünkben egy hang, mely figyelmeztet: köszöntsd fel őket! Olvasónk írása.
Lehetne ódákat zengeni, szép strófákat írni, de ez számomra oly modoros. Megpróbálom inkább a magam esetlen, keresetlen módján szavakba önteni mindazt, amit érzek, s remélem, velem együtt sokan átérzik szavaim melegét. Magam is édesanya és nagyi is vagyok.
Mi az, ami örömet okoz? Látni a gyermekemet, hogy egészséges, boldog, megelégedett, s milyen az az út, melyet kijelölt számára a Sors.
Van-e olyan anya, aki nem ezzel tölti az életét? Ad az élet sok mindent: jót, rosszat egyaránt, de egy emberre mindenképpen lehet számítani, az az anyánk. Ő ölelt a keblére, táplált, óvott, hallgatta a szuszogásunk, hogy rendben alszunk-e. Ő aggódott, ha betegek voltunk, nyitotta szívét a problémáinkra, hallgatott meg bennünket még akkor is, amikor neki más dolga, problémája volt. Ő áll mellettünk a bajban, segít még akkor is, amikor neki kellene már segítenünk. Ilyen az anya, még akkor is, ha nem édes.
És a nagyik?
A mai nagyik mások már, mint a régiek. Fiatalosak, modernek, igyekeznek haladni a korral, s ez többé-kevésbé sikerül is nekik. Már itt-ott fáj, de tőlük lehet kapni, bölcs tanácsokat, finom sütiket, ízletes ételeket, és egy kis zsebpénzre valót is. Ők nem mondják, hogy nincs, nem jut. Szemük felragyog, ha látják az unokát, és büszkék, ha az életük tisztességes. Aggódnak, óvnak, szeretnek, féltenek.
És mi, gyerekek?
Néha hálátlanok, pimaszok, türelmetlenek, hanyagok vagyunk, akik sokszor kísértik a sorsot, de tesszük a magunkét, hol jól, hol rosszul. De ezen a napon legyünk jók, figyelmesek, okozzunk örömet nekik, hisz oly rövid az élet, és ebben nagyon pazarlóak vagyunk!
A Bajcsy-Zsilinszky Utcai Központi Óvodába járó gyerekek verssel és énekkel köszöntötték az édesanyákat:
