2012. 05. 06., vasárnap, 05:30
Az anya, az igazi édesanyja a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván, aki mesél neked egy vidám nap után, aki meghallgat, megóv a bajban, s bármikor csak úgy a karjába zár, csak, mert a gyermeke vagy.
Ő az, akire mindig számíthatsz, örömben, bánatban Veled van. Ő az, aki folyton folyvást csak a Te érdekeid nézi, és ha szükséges Ő áldozza fel magát miattad. Egyszóval, ha Ő nem lenne, Te sem lennél.
Ma eljött az idő, hogy köszönetet mondj neki mindazért a szeretetért, gondoskodásért, mit tőle kaptál! Hogy hálás szívvel, könnyes szemekkel, öleléssel, egy halk köszönömmel vagy egy szál virággal megtiszteld azt az embert, aki neked adta ezt a csodás földi életet, és azt, hogy van Neked.
Hiszen akad olyan ember is közöttünk, akinek borongós, szürke, fájdalommal teli ez a nap. Míg te lelkesen vásárolod apró ajándékodat, boldogan adod át virágaidat annak az embernek, akit a legjobban szeretsz, akad olyan is, aki a temetőbe megy, hogy az édesanyja sírkövénél fejet hajtson.
Aki már nem szoríthatja magához Őt, nem mosolyoghat rá, nem láthatja örömtől csillogó szemeit, nem bújhat közel hozzá, csupán csak egy kopott kőnél, egy nagy halom földrakásnál állhat, vigaszra várva, amit már sohasem kaphat meg. Hogy is kaphatna, hiszen nem él már az anyukája.
Ezért szeresd és becsüld az édesanyádat, minden körülmények között, és próbálj megadni neki minden tőled telhető dolgot, egy aprócska mosolyt, egy ölelést, egy köszönöm, vagy egy bocsánat szót, amíg melletted van. Kapaszkodj hát bele ezekbe, az óvó kezekbe, amik feléd nyúlnak!
