2012. 03. 02., péntek, 11:00
Szemelgetés a kaposvári telefonkönyvben. Régen, mikor még jóval kevesebb ember élt a földön, a kisebb létszámú közösségekben mindenkinek csak egyetlen neve volt.
Az elnevezés kapcsolatban volt az illető személy valamilyen jellemző tulajdonságával /Fekete, Nagy, Sánta), foglalkozásával (Ács, Molnár, Varga), esetleg nemzetiségére vagy származási helyére utalt (Horváth, Németh, Budai, Szalai ’zalai’). Ezt a fajta nevet az egyén kezdetben még nem örökölte, többnyire csak ifjú vagy felnőtt korában „ragadt rá”, hiszen akkor vált nyilvánvalóvá az a jellemző tulajdonsága, amelynek alapján környezetében azonosították.
Később a kereszténység felvétele után ezek a természetes eredetű népi elnevezések családnévvé (vezetéknévvé) váltak, elvesztették a névviselővel való jelentésbeli kapcsolatukat, és az utódok is örökölték. Ami a névadás idején még valóságos tulajdonság volt, az utódokra már nem volt érvényes: a Fekete nevű már szőke hajú is lehetett, a Balogh nevűnek sem kellett feltétlenül balkezesnek lenni, és a Varga foglalkozása sem volt szükségszerűen bocskorkészítő.
A mai családnévanyag vizsgálata sok fontos művelődéstörténeti és nyelvtörténeti tanulságot hozhat felszínre. A kutatás betekintést nyújt a 15–16. századi társadalomba, amikor a magyar családnevek többsége kialakult. Ha csak a kaposvári telefonkönyvet böngészgetjük, ebben is sok-sok példát találunk az akkori névadási módokra.
Több mint hatvan családnév keletkezett a megnevezett ős foglalkozásából: Ács, Asztalos, Béres, Bíró, Bodnár, Bognár, Csapláros, Csiszár, Csató, Csatos, Csordás, Deák, Dékány, Esküdt, Faragó, Fazekas, Furulyás, Gelencsér, Gőbölös, Gulyás, Hajdú, Juhász, Kádár, Kádas, Kalmár, Kerékgyártó, Kertész, Kocsis, Korcsmáros, Kosaras, Kovács, Lakatos, Mészáros, Molnár, Nyulász, Ötvös, Pásztor, Pék, Pintér, Rostás, Sáfár, Sütő, Szabó. Szántó, Szekeres, Szíjártó, Szűcs, Vadász, Varga, Vincellér stb.
A foglalkozást jelentő nevek viselői között akadhat néhány, akinek az őse valamelyik 19–20. századi magyarosításkor kapta ezt a nevet (pl. Erdős, Faragó, Szántó, Vámos stb.), de ezek lehetnek Árpád-kori eredetűek is.
A családnevek között sok az egykori katonáskodással, az ottani ranggal vagy beosztással van összefüggésben: Baka, Hajdú, Katona, Huszár, Puskás, Kapitány, Káplár, Lovag, Dobos, Furulyás, Sipos, Várnagy stb.
Némelyik foglalkozásnév jelentését ma már sokan nem tudják, hiszen ezek az egykori kismesterségek is történelmi emlékké váltak. A kaposvári telefonkönyvben szereplő nevek közül például a következőket kell értelmezni: Bodnár (hordó- és kádkészítő), Bognár (kerék- és kocsigyártó), Csiszár (fegyverkovács), Csató (íródeák), Csapó (posztó- és gubakészítő), Csordás (a naponta kijáró marhák pásztora), Gulyás (a télen-nyáron kint háló rideg marhák pásztora), Faragó (kőfaragó), Gelencsér (fazekas), Gőbölös (a hízott ökrök gondozója, pásztora), Kádár, Kádas (kád- és hordókészítő), Dékány (sekrestyés), Pintér (hordőkészítő), Sütő (pék), Varga (bocskorkészítő, cipész).
A foglalkozásra utaló családnevek mindegyik nyelvben gyakoriak, a kaposvári telefonkönyvben pl. több német eredetű példát találunk. Ilyenek: Beck (pék), Maurer (kőműves) Kellner (pincér), Müller (molnár) Schmidt (kovács), Schneider (Szabó), Suszter (cipész) Czimmermann (Ács) Fischer (halász), Jáger (vadász) stb.
Folytatása következik.
