2012. 02. 28., kedd, 06:00
A böjt az érzéki élvezetek, különösen a táplálkozás korlátozását vagy az azokról egy időre való teljes lemondást jelenti, eredetileg vallási fogalom.
A böjt valamennyi vallásban megtalálható: régen a perzsák, az egyiptomiak, a görögök vagy akár az indiánok egyaránt ismerték a lelki elmélyüléshez vezető utat, a keleti jógatanítás is a leghatásosabb szellemi tisztítókúraként tartja számon a böjtöt.
A keresztények két fő böjti időszaka a karácsony előtti advent négy hete és a húsvét előtti negyven nap, ebből a második a szigorúbb. A nagyböjt mozgó időszak, húsvét időpontját a IV. században határozták meg: a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő első vasárnap. A negyvennapos böjt a középkorban rendkívül szigorú volt, szerdán, pénteken és szombaton csak kenyeret és sót fogyasztottak, napjában egyszer, a jóllakás és a húsevés pedig a többi napokon sem volt megengedett. A katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat (1962−65) óta már csak a hamvazószerdát, a nagypénteket és a nagyböjti időszak péntekjeit veszik szigorúan (napi háromszor étkezés, egyszer jóllakás, hústól való tartózkodás), a protestáns egyházak híveikre bízzák az önmegtartóztatást.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánatot, az áldozathozatalt és a megtisztulást szolgálja. Magyarországon ebben az időszakban nem főztek, sütöttek állati eredetű zsírral. A nagyböjt kezdete előtt mindent a kamrába tettek, amit negyven napig nem fognak használni (zsíros edényeket, szalonnát stb.). Mindennap csak kétszer ettek: ebédre levest, böjtös pitét, vacsorára olajos káposztát, savanyú paprikát, diót és mézet. A hagyományos böjti étrendben helyet kapott még sokféle főzelék, aszalt gyümölcs, tojás- és halétel. Böjti időszak alatt tilos volt lakodalmat, mulatságokat tartani.
Az ókorban Hippokratész (de a keleti Ajurvéda medicina is) valószínűleg nem véletlenül tartotta fontos öngyógyító módszernek a böjtöt, ami a gyógyszertan fejlődésével háttérbe szorult. A böjtterápiát csak a reneszánsz idejében fedezték fel újra. A hatásosnak bizonyuló módszer különösen a szegény néprétegekben terjedt el.
A XX. században elterjedt sokféle böjt (léböjt, salátaböjt, tejsavókúra stb.) nem vallási eredetű, hanem egészségügyi szempontok szerint alakult. Elhízott, magas koleszterinszinttel élő társadalmunkban − vallási okokon kívül is − mindenkinek érdemes lenne legalább negyedévente néhány napos tisztulásra szánnia magát. Tavaszelőn sokunkat fáradság gyötör. A téli, nehezebb ételek energiaigényes emésztése, a vitamin- és mozgáshiányos élet fáradttá, kedvetlenné tesz. Szükségünk van a megújulásra. Egyszerűen betarthatók a zöldség- és gyümölcsnapok.
