2023. 12. 26., kedd, 18:09
Budapest igenis létezik! No persze most nem a mi, 52 513 hektáros, 1 671 004 ember lakta fővárosunkról van szó, hanem tőlünk egy sokkal távolabbi, aprócska településről, amely tényleg olyan kicsi, hogy még csak a főúton sem jelölik a nevét.
A magyar fővárostól több mint 8200 kilométernyire nyugatra, az Atlanti-óceánon is túl található egy hely, amelyet ma már jóindulattal sem lehet településnek nevezni, egykor azonban egy magyar közösség tagjainak otthona volt.
Egy helyi földfejlesztő, Ralph L. Spencer ugyanis mintegy 200 magyar bortermelő családot hívott ide, hogy telepedjen le.
A legnagyobb kolóniát a mi fővárosunkról nevezték el, Magyarország Budapestje tiszteletére, ám volt még a mi hegyaljai borvidékünkre emlékeztető vidéken egy Tokajuk is, sőt, Georgia állambeli hazájuk északi részén egy Nyitra is állt.
Az egyre nyüzsgőbb településen utcákat alakítottak ki, házak, iskola és katolikus templom is épült, de voltak üzletek, más közösségi létesítmények és temető is. A vidék klímája tökéletesen alkalmas volt a borászatra, jött azonban 1908-ban egy olyan szabályozás, amely véget vetett a jó világnak.
A terület lakóinak így nem maradt más választása, mint visszatérni oda, ahonnan jöttek: a pennsylvaniai bányákba.
A szóbeszéd szerint a környékbeliek egyébként nem is annyira bánták, hogy a „jöttmentek” elhagyták a vidéket, sokaknak szúrta ugyanis a szemét a betelepültek életmódja, sőt, sokan azzal sem tudtak megbékélni, hogy nem beszélték a helyiek nyelvét.
Az egykori amerikai Budapestre ma már leginkább csak az a domb tetején álló temető emlékeztet, amelyben még találni magyar nevekkel írt fejfákat. Az ősi hagyomány szerint a vidék egykori lakói a fejüket kelet, vagyis szeretett hazájuk, Magyarország felé fordítva fekszenek.
