2014. 07. 08., kedd, 11:15
Nem csak újságíróként, hanem hétköznapi emberként is izgalmas, ha olyan helyre utazhatok, ismerhetek meg, ami a mindennapi környezetemtől és elfoglaltságomtól is messze van. Strasbourg és az Európai Parlament mindkét kritériumnak megfelel.
A közelmúltban az új parlament alakuló ülése kapcsán látogathattam el a francia városba, az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája meghívására. Ezer kilométerre Kaposvártól, Strasbourgban, nagyban játsszák a politikát. Ennek megfelelően az Európai Parlament épülete is tiszteletet parancsoló méretekkel bír, mondhatni város a városban. Az első pillanatban inamba is szállt a bátorságom, hogyan fogok eligazodni ebben az óriási, először igencsak kaotikusnak tűnő épületben, de aztán ment minden, mint a karikacsapás. Először is jóleső érzéssel töltött el, hogy az épület udvarán Szellő Gábor kollégám hatalmas méretűre nagyított és kiállított fotójával találtam szembe magamat. Gábor az EP fotópályázatán indult, ahol elnyerte a szakmai zsűri első díját, s így nem csupán az elismerést zsebelte be, hanem lehetősége nyílt arra is, hogy fotósorozatot készítsen a parlament alakuló üléséről. Így sodor össze a sors két kaposvárit Strasbourgban, az Európai Parlamentben.
Az infrastruktúra, belépve az épületbe is a modern Európát képviseli, a belső struktúra és a kialakítás is a legmagasabb fokú funkcionalitást szolgálja, egyszerű, letisztult formák, mégis szerethető, emberi környezet. A biztonság persze elsődleges fontossággal bír, bárhol lép be az ember a parlamentbe, szigorúan átvizsgálják a holmiját, a névre szóló belépőkártya pedig elengedhetetlen a bejutáshoz. Az EP alakuló ülésének napján mindenhol újságírók, tévéstábok tették a dolgukat, érkeztek a képviselők, villogtak a vakuk, s amikor mindenki megtalálta a helyét a nagyteremben, a középen helyet foglaló zenekar előadásában felcsendültek az Örömóda hangjai.
A 28 állam képviseletében jelen lévő 751 parlamenti képviselő és a vendégek állva fejezték ki tiszteletüket. Az események ezután felgyorsultak, a parlament elnöki tisztségére aspiráló jelöltek kaptak lehetőséget két percben arra, hogy rövid kortesbeszédben győzzék meg a képviselőket arról, hogy rájuk szavazzanak. A voksolás papíralapon, névtelenül zajlott, kora délutánra azonban kiderült, hogy egy fordulóban sikerült régi-új elnököt választani az Európai Parlament élére, Martin Schulz személyében. Még ugyanaznap megválasztották a képviselők a parlament 14 alelnökét is, köztük a magyar Pelczné Gáll Ildikót, akit az Európai Néppárt képviselőcsoportja jelölt a posztra. A következő napok a szakbizottságok létrehozásáról szóltak, ekkor vette át az EU elnökségét Olaszország, s ekkor köszönt le a soros elnök Görögország.
A legérdekesebb az Európai Tanács eredményeiről tartott vita volt, amikor is tagadhatatlanul parlamenti hangulat uralkodott a teremben. Voltak bekiabálások, méltatlankodások, elismerő szavak és már-már sértésig fajuló párbeszédek. Mindezek ellenére érezhető volt, hogy a képviselők az unióban élő 507 millió ember érdekeit akarják képviselni, érdekeiket érvényesíteni, így a miénket, magyarokét is.
Összességében elmondhatom, hogy újságíróként fantasztikus volt bepillantani ebbe a hatalmas apparátussal bíró világba, ahol a zsurnaliszták rendelkezésére álló technikai lehetőségeket látva a szakmai profizmus új értelmet nyert számomra. A magyarra szinkrontolmácsolt vitát hallgatva betekintést kaphattam az európai politika fellegvárának mindennapjaiba, s ahonnan kaposváriként egy kaposvári fotós sikeréről is beszámolhattam.
