2019. 11. 06., szerda, 12:55
Számos emberben él a tévhit, hogy a vízimadarak etetése igazából jótékonykodás, segítés, hiszen lám, annyira éhesek szegénykék, hogy még a partra is kénytelenek kijönni a füvet legelni…
A balatoni madáretetés kedvelt családi program ősszel és télen is, de vajon belegondolunk abba, hogy ilyenkor mit teszünk, mekkora kárt okozunk?
Az énekesmadarak és a vízimadarak teljesen más kategóriába tartoznak. A téli madáretetés az énekesmadarakra vonatkozik. Számukra sem létszükséglet, hiszen a vadon élő állatnak az a dolga, hogy ellássa magát élelemmel, nem szorul az emberre. Gondoljunk csak bele, hogy ha ránk szorulnának, akkor Szibéria ember nem lakta vidékein, vagy a világ más, vad tájain nem maradna életben egyetlen madár sem.
Az énekesmadarak elfogadják az ételt, de nem szoknak hozzá, nem lustulnak el, nem kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. A vízimadarak viselkedése teljesen más. A nyári etetés az életükbe kerülhet, és ebben nincs semmi drámai túlzás. A vízimadarak étrendjének legalább a 70 százalékát szárazföldi növények teszik ki, tehát teljesen természetes, hogy kimennek a partra legelni, nem az éhezés veszi rá őket, hanem az egészséges ösztön. Éjszakánként a vízen alszanak, és természetesen vízinövényeket is fogyasztanak.
Ha jön a hideg, befagy a tó, nem tudnak hol aludni, nem tudnak enni, ezért délebbre húzódnak, ahol van elegendő élelem. Viszont, ha az ember nekiáll kenyérmaradékkal etetni őket, akkor rászoknak, ellustulnak, nem fognak délre vonulni, ezért legyengülnek és megfagynak.
