2023. 01. 23., hétfő, 18:25
Negyven évvel ezelőtt fiatal lányként a fővárosból érkezett Kaposvárra. Vallja: az elmúlt négy évtizedben mindent megkapott a várostól, családot alapított, karriert épített és számos tudományos sikert ért el. Kaposvár az otthona, az a hely, amely az élet legnagyobb viharaiban is biztonságot ad számára. Kaposvár legújabb díszpolgárával, prof. dr. Kovács Melinda akadémikussal, a MATE egyetemi tanárával beszélgettünk.
Számos kitüntetés birtokosa, tavaly tudományos eredményei elismeréseként Széchenyi-díjat kapott. A Kaposvár Díszpolgára kitüntető cím hová kerül a szívében?
Természetesen mindenképpen az első helyre. Nagyon nagy elismerés, mérhetetlen örömmel és boldogsággal tölt el. Nyilván nem lehet ezeket a díjakat összehasonlítani, rangsorolni, mert más-más eredményéért kapja az ember. Ám az bizonyos, hogy Kaposvár díszpolgárának lenni, ebbe a társaságban tartozni egészen kivételes dolog. Nemcsak óriási megtiszteltetés, hanem hatalmas felelősség is. Már ott motoszkál bennem, hogy hogyan lehet ennek a címnek még inkább megfelelni, mit lehet még tenni a közösségért.
Nem tősgyökeres kaposvári, ma már itt érzi itthon magát?
Kaposvár az otthonom, én itt vagyok boldog. Azt szoktam mondani, hogy mindent megkaptam a várostól, hiszen itt alapítottam családot, itt lett otthonom, a karrierem pedig az elmúlt évtizedek során töretlenül ívelt felfelé. Egyébként mindkét szülőm somogyi gyökerekkel rendelkezik, én magam pedig hiszek a genetikában, kódolva van bennem Somogy szeretete.
A fiatal budapesti lány élete hogyan vezetett negyven évvel ezelőtt Kaposvárra?
Édesapám, aki szintén akadémikus, kutató és több cikluson keresztül az Állatorvostudományi Egyetem rektora volt, jó kapcsolatot ápolt Guba Sándorral, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola akkori főigazgatójával. Ő jól ismerte az itteni viszonyokat, tudta, hogy a kaposvári agrár-felsőoktatás kiváló gyakorlati oktatási háttérrel rendelkezik. Így kerültem harmadéves állatorvostan-hallgatóként Kaposvárra, több éven keresztül itt töltöttem a gyakorlatomat. Ebben az időszakban rendkívül inspiráló volt a légkör a főiskolán, számos ambiciózus fiatallal, s tapasztalt, hatalmas tudással rendelkező tudósemberrel és vezetővel találkoztam. Kaptam egy lehetőséget, hogy ha van kedvem, akkor a diploma megszerzését követően jöjjek Kaposvárra oktató-kutatónak. Éltem vele. Így negyven évvel ezelőtt ez lett az első, s mindmáig az utolsó munkahelyem is.
Szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős asszony. Ez esetben adódik a kérdés, hogy ki áll egy ilyen sikeres nő mögött?
A család, egyértelműen. Nyilván boldog családi élet nélkül is lehet valaki sikeres, csak akkor másképp éli meg az ember. Én otthon a szüleimtől is nagyon sokat merítettem, érzelmileg, erkölcsi tartásban és szakmailag is. A férjem mindenben támogat, az ő lendülete, energiája azt gondolom, hogy az egész családot mozgásban tartja.
Rengeteg tudományos tevékenységet folytat, nemcsak a MATE-n, hanem a Magyar Tudományos Akadémián, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat keretében. Ha nem a tudományos életben tevékenykedik, akkor mivel tölti szívesen a szabadidejét?
A legtöbbször be van osztva minden percem. Hálás vagyok azokért a napokért, amikor nem tudom pontosan előre, hogy mit fogok csinálni. Imádok a gyerekeimmel, a lányommal és a fiammal, valamint az unokáimmal együtt lenni. Ami bánt, hogy talán túl kevés erre a lehetőség, de tudatosan törekszem arra, hogy bármi áron szakítsak időt rájuk. Ők azok, akik erőt adnak a munkához, a mindennapi feladatokhoz.
