2022. 03. 16., szerda, 16:23
Kétélű fegyver a fellebbezés, erre kell mostanában rádöbbennie Gyurcsány Ferenc helyi képviselőjelöltjének. Szó se róla, mindenkit megillet az a jog, hogy felülvizsgáltassa a számára sérelmes döntéseket, de így kérni a pofont, no, az sem mindennapi…
Megbüntették a baloldal egyik képviselőjelöltjét – írtuk meg szombaton arra utalva, hogy a Somogy Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság döntése értelmében Varga Istvánnak pénzbüntetést kell fizetnie a választási kampányra vonatkozó szabály megsértése miatt.
Gyurcsány Ferenc helyi jelöltjének plakátjait részben a tulajdonos hozzájárulása nélkül helyezték ki. Bár Varga a saját közösségi oldalán elismerte ezt, és a károk megtérítését ígérte, ezzel szemben a Nemzeti Választási Bizottság által hivatkozott fellebbezés szerint a DK kétségbe vonta, hogy az önkormányzatnak lenne joga feltételekhez kötni a kezelésében lévő villanyoszlopokon a plakátok elhelyezését, és a jelöltjük személyi felelősségét is tagadta. A Nemzeti Választási Bizottság egyértelművé tette: szükség lett volna az engedélyre.
A testület tehát helybenhagyta a helyi bizottság döntését. Vargának abba kell hagynia a jogsértést, és ki kell fizetnie a 60 ezer forintos büntetést.
Van azonban a bizottsági indoklásnak néhány olyan pontja is, amely túlmutat a jelen ügyön, s amelyek sokkal inkább alkalmasak arra, hogy képet kapjunk Varga személyiségéről, s arról, mennyire lehet alkalmas arra, hogy közügyek intézésével bízzák meg a választók.
A képviselőjelölt ugyanis a saját felelősségét azzal is hárította, hogy elmondása szerint nem ő, hanem egy budapesti cég plakátolt. S mivel az akkor csak vélelmezett – később beigazolódott – jogsértés bejelentője nem szolgáltatott olyan fényképet, amin az lenne látható, hogy Varga maga helyezi el engedély nélkül a plakátokat, így az nem is bizonyítható.
A Nemzeti Választási Bizottság ezt az érvelést sem díjazta, miként azt sem, hogy a helyi bizottság döntését követően „a jogsértő állapot megszüntetése ellen intézkedéseket nem foganatosított.”
És itt hosszabban idézünk az indoklásból:
„A Bizottság Beadványozó (Demokratikus Koalíció – a szerk.) és a plakátokon szereplő jelölt (Varga István – a szerk.) fenti magatartását akként értékeli, hogy a plakátok által a választópolgárok körében elérhető befolyásolást, támogatást üdvözli, viszont a Bizottság által okszerűen kifejtett jogsértő állapotmegszüntetése érdekében lépéseket nem kíván tenni, az azzal járó terheket viselni nem kívánja.”
Összefoglalva:
Varga István egy óvodás gyermek szintjén gondolkodik a közéleti szereplésről.
A Nemzeti Választási Bizottság „jóhiszemű magatartásként” értékelte volna, ha Vargáék megpróbálták volna megkérni az önkormányzat utólagos engedélyét, de ezt sem tették meg, a jogszerű állapot helyreállítására vonatkozó kísérlet csíráját sem bizonyították…
Mindezeket a bizottság úgy értékelte, hogy a fentiek Varga ráutaló magatartását igazolják, „főképp úgy, hogy a plakátok további fennmaradásában érdekelt, abba belenyugodott, a plakátok kint léte ellene nem tiltakozott, így a választói akarat befolyásolásának pozitív hozományait kívánja, azokat élvezi, viszont az azzal járó terhektől távol kíván maradni.”
Hogy Varga István erre a szájbarágó kioktatásra számított-e, amikor a fellebbezés mellett döntött, azt nem tudjuk, de hogy a nyolcoldalas irat áttekintése után érdemes lenne átgondolni közéleti törekvéseit, az egészen bizonyos.
