2020. 12. 21., hétfő, 19:10
Janus-arcú évet tudhatunk magunk mögött, a városépítő munkát kísérő közös siker éppúgy napjaink része volt, mint a koronavírus-járvány okozta bizonytalanság – nyilatkozta lapunknak Kaposvár polgármestere. Szita Károly ugyanakkor úgy látja: a legfontosabb az, hogy megőrizzük az egészségünket, s hogy vigyázzunk egymásra a bajban. Évértékelő interjú.
Szuper évünk lesz, ezt nyilatkozta még februárban, amikor a koronavírusnak híre-hamva sem volt Magyarországon…
Valóban arra készültünk, s jó okunk volt erre. Most, amikor már hosszú hónapok óta együtt élünk a járvány következményeivel, bizony lassan el is felejtjük, hogy milyen jó hangulatban, milyen felszabadultan, bizakodva kezdtük meg a 2020-as évet. A munkanélküliség mélyponton volt, a gazdaság egyre jobban működött, egyre magasabb életszínvonalat biztosított. Sorra nyíltak az új lehetőségek, és már éreztették hatásukat a Németh István Program gazdaságélénkítő beruházásai is. És még mennyi mindent terveztünk!
Aztán mint derült égből a villámcsapás, betört hozzánk is a vírus. Az országot – hasonlóan egész Európához – megbénították a korlátozások. A mindennapok része lett a bizonytalanság.
Valóban, egyik napról a másikra változott meg az életünk. Ami előző nap még természetes volt, az másnapra elérhetetlen távolságba került. Emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy bezártak volna a bölcsődék, az óvodák és az iskolák, hogy a szülőknek otthon kell maradniuk, az időseknek pedig még az utcára sem ajánlott kilépni. A diákoknak és a pedagógusoknak közösen kellett kialakítaniuk, meglelniük a hatékony távoktatás módját. Aztán nem mehettünk színházba, fürdőbe, sportmeccsekre, könyvtárba, de még vásárolni sem mindig. Ilyen korlátozásokat tényleg csak a legidősebbek éltek át, még a világháború idején.
A városnak pedig lépnie kellett. Mi volt a legfontosabb feladat?
Pillanatok alatt meg kellett szerveznünk azok ellátását, akik veszélybe kerültek. A kormány és Kaposvár is időben lépett, így a védekezés tavaszi szakaszában sikerült megóvni az egészségünket, alig volt beteg a városban. A legnagyobb kihívás inkább az volt, hogy mindenkit biztonságban tudhassunk. Mindenki megkapja a meleg ételét, egyetlen idős se maradjon gyógyszer, élelmiszer, figyelem és jó szó nélkül.
És tudja, bajban ismerszik meg az ember: ezt az óriási feladatot csak az önkénteseinkkel együtt tudtuk elvégezni, amiért ezúton is köszönetet mondok. Az önkormányzat és intézményei dolgozói mellett több mint százan vállalták, hogy segítenek. Mi, kaposváriak olyanok vagyunk, hogy minden baj megerősíti az összetartozásunkat, s ezért nagyon büszke vagyok a közösségünkre.
A gazdaság viszont nálunk is megtorpant.
Igen, a kaposvári vállalkozásoknak is újra kellett tervezniük az évüket. Az önkormányzat is a segítségükre sietett, jelentős bérletidíj-kedvezményt adtunk, s az adófizetési kötelezettséget is átütemezhették azok, akik így tudták megőrizni cégük pénzügyi stabilitását. A célunk az volt, hogy ne kelljen elküldeniük a dolgozóikat, mert a munkanélküliség magával hoz még millió más bajt is. A családok biztonságánál nincs fontosabb.
Sok olyan hírt olvashattunk, hogy egyes települések leépítettek ebben az időben. Kaposváron nem hallottunk ilyenről. Min múlik ez?
Közeleg a karácsony, így elhagyom a keményebb jelzőket, nem is akarom minősíteni az ilyen döntéseket. Több helyen óvodai, intézményi és hivatali dolgozókat bocsátottak el, vagy csökkentették a fizetéseket. Tapasztalatból mondom: mindenkinek lehetett értelmes feladatot adni. Nálunk például az óvónők maszkokat csomagoltak és hordtak ki, a kultúra területén dolgozók ebédet hordtak. Nagyon fontos volt a részvételük a védekezésben.
Senki nem csinált presztízskérdést abból, hogy nem azzal foglalkozik, ami a hivatása, hanem azzal, amivel a legnagyobb segítséget nyújthatja.
Nem titok persze: nagyon sok pénzt felemészt a védekezés, de meg fogjuk oldani, ez az én és a kollégáim dolga, a mi felelősségünk.
A rövid nyári szusszanás után aztán jött a második hullám, ezúttal már tömeges megbetegedésekkel.
Egyértelművé vált, hogy a megelőzésre kell helyeznünk a hangsúlyt, vagyis el kell kerülnünk azt, hogy az egészségügy összeroppanjon a teher alatt. De az is kiderült, hogy veszély ellenére nem engedhetjük meg, hogy a vírus újra megbénítsa a várost. Jelentős óvintézkedések mellett próbáljuk tehát élni az életünket, miközben óriási a nyomás mindannyiunkon. Igyekszem is megerősíteni segítőket, részben konkrét intézkedésekkel, részben azzal, hogy felhívom a figyelmet a munkájukra, hiszen most különösen sokat tesznek mindnyájunkért. Fontos, hogy érezzék, hálásak vagyunk nekik.
Mi volt a legnehezebb az évben?
Egyértelműen az, hogy éppen a közösségi élményekről, a találkozásainkról kellett lemondanunk. Elmaradtak a fesztiváljaink, kiállításaink, de hogy ezen alkalmak közül a számomra legfájóbbat említsem: advent első vasárnapján nem tarthattuk meg a közös gyertyagyújtást a Kossuth téren, pedig az minden kaposvári számára egy kiemelt ünnep. Azt kellett nélkülöznünk tehát, ami a sok-sok munka közben táplálja a lelkünket és a szívünket. Egymás társaságát.
Bár eddig a koronavírusról beszéltünk, történt azért más is. Ejtsünk szót ezekről is, hiszen egyebek között intézmények újultak meg, ipari park épült, átadták az új szennyvíztisztítót, elkészült a Kaposvári Közlekedési Központ!
Nézze, valóban öröm, hogy ilyen körülmények között sem torpantak meg a kaposvári nagyberuházások. Ám ha emberéletek kerülnek veszélybe, akkor a figyelmünket nem a kőre és a malterra kell fordítani, hanem egymásra. A bajban az a legfontosabb, hogy megóvjuk a szeretteinket, s megvédjük a közösségünket. Ráadásul amit megépítettünk, az itt marad akkor is, ha a koronavírusnak már nyoma sem lesz. Ráérünk majd akkor megünnepelni a közös munkánk eredményeit, amiből nem volt hiány idén sem.
Janus-arcú év volt ez, azonban városunk átfogó megújításáról átkerült a fókusz az egészségünkre és a biztonságunkra, s úgy érzem, ez így helyes.
Mit kíván 2021-re?
Békés új esztendőt mindnyájunknak! Azt kívánom, hogy a betegek gyógyuljanak meg, hiszen ha egészségesek vagyunk, minden más nehézséggel elbírunk. S persze bízom abban is, hogy a vakcinának köszönhetően minél hamarabb visszatérhet az életünk a normális kerékvágásba, s azzal a hittel és reménnyel folytathatjuk, ahogyan egy évvel ezelőtt terveztük. Előtte azonban itt vannak az ünnepek, így áldott karácsonyt kívánok minden kaposvárinak!
