2020. 12. 21., hétfő, 17:19
Ma már a karácsony elképzelhetetlen karácsonyfa nélkül. Nem mindig volt azonban ez így.
| A karácsonyfa eredete |
| Az egyik legenda szerint, mikor Jézus a Földön járt, gonosz emberek üldözték. Menekülés közben egy sűrű lombú fa alá állt, azonban a fa azt mondta: „Állj odébb, mert, ha alattam találnak meg, úgy engem is elpusztítanak!” Hasonlóan elutasította Jézust a többi lombos fa is. Üldözői már majdnem utolérték, amikor egy fenyő alá ért, amelyik kevés levele miatt ágaival takarta el, elrejtvén az üldözői elől. Az Úr ezután megáldotta a fenyőt: Soha ne hullasd le leveledet – mondá –, akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levél nélkül sorvadoznak! Légy délceg, élj meg mindenütt, és az emberek emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát! |
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel egy karácsonyfát.
A szokás Európában Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, de a század közepén már a polgárcsaládok körében is karácsonyfával ünnepelték ezt a napot. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak, majd később divatba jött a francia fondantcukor újkori leszármazottja, a szaloncukor is, melynek ízvilága évről évre bővül.
Az Egyesült Államokban az amerikaiak ellen küzdő német katonák honosították meg a 18. század közepén és végén e hagyományt. A Fehér Ház karácsonyfa-állítását a 14. elnök, Franklin Pierce kezdeményezte, ám 1901-ben Theodor Roosevelt környezetvédelmi okokból száműzte a vágott fát az elnöki rezidencia környékéről. A karácsonyfaégők első példányai is Amerikában kerültek forgalomba, méghozzá Edison egyik segédje, Edward Johnson jóvoltából.
Karácsonyi bejgli recept
A tésztához 2 dl langyos tejben feloldjuk a porcukrot, majd az élesztőt felfuttatjuk benne. A lisztet tálba szitáljuk, a margarint felolvasztjuk. A liszthez először az élesztős tejet és a 2 tojássárgáját keverjük hozzá, majd a margarint és a csipet sót, illetve a reszelt citromhéjat. A tésztát jól összedolgozzuk: viszonylag kemény, rugalmas tésztát kell kapnunk. Meleg helyen pihentetjük, ameddig elkészítjük a töltelékeket.
A darált diót és mákot külön tálba rakjuk, és összekeverjük 10-10 dkg kristálycukorral és 1-1 dl tejjel. Az 1 csomag vaníliáscukrot szintén kétfelé osztjuk, és a töltelékekhez keverjük. Ha szeretjük, keverhetünk közé mazsolát és reszelt citromhéjat is. A tésztát 2 részre osztjuk, és gáztepsi méretű téglalapokat nyújtunk belőle. A tölteléket kb. 1 cm vastagságban eloszlatjuk a tészta teljes felületén, majd óvatosan feltekerjük. A két rudat a tepsibe helyezzük, figyelve arra, hogy sütés közben még kelnek. A bejglik tetejét megkenjük az 1 tojássárgájával, amihez 1 kanál tejet is keverhetünk, hogy még szebb színe legyen. 200 fokos sütőben kb. 50 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
