2020. 03. 23., hétfő, 19:40
Kosaras Ildikó, hajdani táncsicsos diák 2012 óta él az Egyesült Államokban, egy befektetési banknál dolgozik. Először Houston Texas-ban, majd 2017 óta az észak-karolinai Cary városában lakik, nem messze a floridai partoktól.
Magyar férjével és 17 éves gimnazista lányukkal nekik is teljesen felborult az életük a járvány idején.
Mikor jelentek meg nálatok az első hírek a vírusról?
A karácsonyt otthon töltöttük Magyarországon, és miután visszajöttünk, akkor szembesültünk az első hírekkel. Távolinak tűnt akkor innen, nekem azért kellett csak foglalkoznom vele, mert voltak dolgozóink Kínában, akiket gyorsan haza kellett hoznunk. Március elejétől aztán már itt is jelentették az első betegeket, és jöttek az intézkedések.
Milyen szigorításokat vezettek be?
Ami most van: mindenki, aki teheti, otthonról dolgozik, az iskolák bezártak, távoktatás folyik. Éttermek, bárok, templomok, bevásárlóközpontok zárva vannak, csak elvitelre lehet ételt rendelni, illetve csak online lehet vásárolni. Az élelmiszerboltok rövidebb ideig vannak nyitva, hogy tudjanak fertőtleníteni és az árukat kipakolni.
Hogy bírjátok a bezártságot?
Tulajdonképpen egész jól. Eddig egy hete, hogy itthon vagyunk, kijárási tilalom nincs, de nem ajánlott kimenni az utcára. Én hetente 2 napot amúgy is itthonról dolgoztam, úgyhogy ez nekem nem olyan nagy változás. Tavaly júniusban vettünk egy házat egy új építésű lakóparkban, aminek most igazán nagy hasznát vesszük. Nagyon szeretünk itt lakni, így kevésbé visel meg bennünket a bezártság. Hárman vagyunk egy három emeletes házban, mindenki jól el tud különülni ha akar, nem zavarjuk egymást.
A gyerekek mindig nehezebben viselik az elzárást. Hogy éli meg ezt a tinédzser lányod?
Zsófi iskolája március 27-én kezdi az online oktatást, eddig ő még pihent itthon. A social media-n keresztül eltölti az egész napot a barátaival. Igazából ők ebben élnek, itt Amerikában egyébként is macerás átmenni a barátokhoz, kocsi nélkül nem lehet közlekedni, szóval marad nekik az iPhone.
Mennyit mozdultok ki otthonról?
Nagyon keveset. Boltba nem megyünk, az élelmiszert is házhoz rendeljük. Papírárun és fertőtlenítő kendőn kívül minden van, a WC-papír azonban hetek óta hiánycikk. Van egy 6 hónapos golden retriever kutyusunk, Zelma, őt visszük csak sétálni. Zsófi most tanul autót vezetni (itt szülővel, saját autón kell), és vele megyünk ki 1-1 órára, hogy gyakoroljon. A benzin egyre olcsóbb, kevesebb mint 2 dollár gallonja (2.50 körül szokott lenni).
Van-e kötelező karantén?
"Social distancing" (közösségi távolságtartás) van, akinek tünetei vannak vagy fertőzöttel érintkezett annak 14 nap otthon tartózkodás kötelező. Külföldre nem ajánlott utazni, a cégünknél a belföldi utazás is tiltott most.
Mennyire nyugodtak az emberek?
A környék ahol lakunk nyugodt, nem érezni pánikhangulatot. A kollégák és ismerősök között eddig nincs fertőzött. Más államokban azonban komolyabb a helyzet. Elzárkózva élünk, a kollégáinkon kívül nincsenek barátok vagy rokonok, a szomszédokkal sem járunk össze, ez itt nem is divat. Étterembe ritkán megyünk, itthon főzök. Lehet, hogy egy hónap múlva már nem ilyen vidáman nyilatkozom majd, de most nem panaszkodhatunk.
A többi amerikai is így gondolja ezt?
Biztosan nem ez az átlag amerikai tapasztalat, de szerencsére jó helyzetben vagyunk, nagyon jó munkáltatóink is vannak. A kollégáimmal minden reggel videókonferencián keresztül beszélek, és egyik nap közös ebédet is tartottunk virtuálisan, ahol igyekeztünk nem a munkáról és a vírusról beszélgetni.
Egy ideig most biztosan nem tudtok hazajönni. Hogy élitek meg ezt?
Nem szoktunk gyakran hazamenni, évente egyszer csupán, de most kétségkívül az a legrosszabb, hogy nem utazhatunk, ha bármi történne otthon. Nekem ez a legnagyobb gondom. Amíg azonban van internet és egészségesek vagyunk, addig megy az életünk tovább.
