2016. 11. 10., csütörtök, 15:19
A holdhaló jelenség a Napot, vagy a Holdat körülvevő fehér, esetenként vöröses színben pompázó fénykör. Oszlop alakú jégkristályok hozzák létre, az oldallapokon bejutó fénytörés hatására. A látványos jelenséget fotózta le Schmall Rafael időjósunk csütörtök éjszaka és készített belőle egy ragyogó timelapse videót.
Az egyik leggyakoribb haló, főleg összefüggő cirrostratus felhőzeten jelenhet meg, gyakorta melegfrontok előtt.
Napmagasságtól független megjelenésű, távolsága a Naptól 22°, innen ered a neve. A körív Nap felé eső oldala vöröses színű lehet, kifelé fehéressé, kékessé fakul. Ez a haló gyakran a Hold körül is kialakul, s talán a Hold gyengébb fénye miatt sokkal többen láttak már ilyen "holdudvart", mint a Nap körüli halót. A népnyelvben a holdudvar azonban nem ezt a jelenséget jelöli, hanem az elhajlási jelenségek közé tartozó koszorút.
A sok millió oszlopkristályon megtörő fény 21,7° és 50° között lép ki a kristályból, a legtöbb 22° körül. A térbeli elhelyezkedés bármilyen lehet, de a jelenség kialakulásában a szemlélőt és a Napot összekötő elméleti tengelyre merőleges kristályok játszanak szerepet.
A 22°-os haló a Sarkvidéktől az Egyenlítőig, az év bármely időszakában előfordulhat, hazánkban is gyakran észlelt jelenség.
A régiek úgy tartották, hogy e jel tartós esőzés előhírnöke és ebben nem is tévedtek sokat, hiszen melegfrontok előtt, lassan mozgó cirrostratus felhőzeten gyakorta megjelenik.
