2015. 11. 26., csütörtök, 12:03
Szakértelméről és kiváló humoráról egyaránt jól ismert dr. Kéki Zoltán, aki 25 éve tölti be Kaposvár főjegyzői tisztségét. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt és a Deák Ferenc-Díj birtokosa, a Jogi Beszélgetések sorozat szervezője az év végén elköszön munkájától és nyugdíjba vonul. Ennek kapcsán kérdeztük életútjáról, a hivatalban eltöltött negyed évszázadról és a jövőbeli terveiről.
Falusi gyermekként hogyan fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy a jogi pályára lépjen?
Szülői inspiráció volt. Édesapámék egyszerű falusi emberek voltak, és amikor közöltem velük, hogy a vegyipari egyetemre szeretnék menni, döbbenten néztek rám, majd a pécsi jogi egyetemre irányítottak. Az viszont már tudatos döntés volt, hogy az egyetem elvégzése után a közigazgatás irányába fordultam. A Kaposvári Járási Hivatalnál kezdtem a pályafutásom, ahol egy nagyon jó csapat tagja lehettem. 27 évesen pénzügyi terv- és munkaügyi osztályvezetőként dolgoztam, majd a kisiparosok adóztatásáért felelős szervezet titkára lettem. Szívesen emlékszem vissza ezekre az évekre.
Mikor került a Városházára?
1986-ban pénzügyi osztályvezetőként kezdtem itt a munkát és 1990. december 14-én - épp a születésnapomon - tartották azt a testületi ülést, amelyen a jegyzői állásról döntöttek.
Az elmúlt évtizedekben számos fejlesztés valósult meg a városban. Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
Azokra a legjobb visszaemlékezni, amelyekben a legtöbb munka volt. Ez pedig a kezdeti időszak alkotó munkája. Ki kellett alakítanunk azt a rendszert, amiben ma is működünk: a helyi adóztatás rendszerét, a közterületeken való foglalatoskodás, a köztisztaság rendjét. Mindezt még felsorolni is nehéz lenne és rengeteg munkával járt. Nemrégiben értékeltük a szabályozási rendszerünk hatékonyságát és örömmel tapasztaltuk, hogy például a lakásrendelet 23 éve változatlan, és ma is kiválóan szolgálja azt a célt, amit megfogalmaztunk. Az elmúlt 25 évben rengeteget fejlődött a város. Mintegy 80-90 milliárd forintot költöttünk fejlesztésre, melynek jelenlegi értéke ezt jóval meghaladja. Ez ott van az utakban, a járdákban, de megszépült a belváros, különböző intézményeink újultak meg, létesítmények épültek. Mindez számos nehézséggel is járt. Amikor a Szivárvány Kultúrpalotát és a belvárost építettük át, kínkeservvel kellett megvédeni Budapesten a saját igazunkat, de végül sikerült. Ezer probléma volt, amiket meg kellett oldani, de ezek mára szép emlékké nemesültek.
Hosszú évekig dolgozott együtt a jelenlegi polgármesterrel. Szita Károly önhöz hasonlóan határozott, karakán ember. Milyen volt az együttműködés, sok vitájuk volt?
Igen, sok vitánk volt, de azt mindig tudtuk, hogy közös a célunk. A nézeteltéréseket sohasem vittük ki a plénum elé. Szerintem azzal nincs semmi baj, ha nem értünk mindenben egyet, de ha a cél és az értékek közösek, akkor a cselekvés is.
A képviselőtestületi ülések fénypontja gyakorta az volt, amikor a viták végén felszólalt, és sajátos humorával válaszolt a kérdésekre. A képviselőkkel a színfalak mögött milyen volt a viszonya?
A testületi munka az álláspontok, vélemények ütköztetéséről szól. Természetes, hogy vannak feszültségek, de bennem ez sohasem indukált rossz érzést. Meggyőződésem, hogy a humor jó gyógyír ezekre. Nincs olyan képviselő vagy munkatársam, akivel haragban volnék. Attól, hogy más értékek mentén működünk, nem kell, hogy ellenségek legyünk.
Milyen tervei vannak a nyugdíjas éveire?
Mindenekelőtt szeretnék pihenni. Van hat unokám, akikkel jól elfoglalhatom magam. Több hobbinak is szívesen hódolok: így a horgászatnak, a gombászásnak és a síelésnek, és végre olyan könyveket is olvashatok, amelyek valóban érdekelnek. Természetesen nem szakítom meg a társadalmi kötődéseimet, közösségi szerepvállalásomat sem.
Fogalmazott meg elvárásokat az utódját illetően?
A jegyzőt a polgármester nevezi ki, de természetesen kikérték a véleményemet. Dr. Csillag Gábor egy jó szakember, de jegyzői iskola nincsen, ezt az életben kell megtanulni. Arra kértem a munkatársaimat, hogy segítsék a munkáját.
