2015. 06. 26., péntek, 10:25
Ma vesznek végső búcsút Szabó Lajostól, aki a rendszerváltás után az első szabadon megválasztott közgyűlés korelnöke volt. Szabó Lajos számos kitüntetésnek volt boldog tulajdonosa, amelyeket az országért végzett munkájáért kapott.
Szabó Lajos Alsópáhokon született 1921. december 6-án. Szülei földművesek voltak, akik 8 holdon gazdálkodva tartották el a háromgyerekes családot. 1961-ben megnősült, majd megszületett Andrea nevű kislánya. Hét év múlva elvált, majd 1968-ban újra megnősült. Második felesége, Zsidi Mária középikolai tanár volt. Ebből a házasságából egy fiúk, András született.
Az érettségit Keszthelyen szerezte meg, majd továbbtanult a Gazdasági Akadémián szintén Keszthelyen, de tanult Mosonmagyaróváron, Kassán és Budapesten is.
Pályáját tanárként kezdte Kassán, majd Szarvason és Lengyelen folytatta. 1963 és 71 között Kaposváron a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban volt tudományos munkatárs, később pedig a kaposvári Cukorgyárban lett takarmányozási felügyelő.
Szót emelt a tanári katedrán a hazugságok ellen, ezért 1949 októberében az ÁVH letartóztatta, a népbíróság pedig három év börtönbüntetésre ítélte. Szabadulása után szigorú rendőri felügyelet alatt állt. 1956 októberében szülőfalujában a Forradalmi Bizottság elnökének választották. Budapesten bújkált és segédmunkásként dolgozott.
1990-ben a Kaposvár 15. választókörzetében ötpárti támogatással egyéni képviselőnek választották. Tagja volt az oktatási, tudományos és kulturális, valamint a pénzügyi ellenőrző és közgazdasági bizottságnak.
1991-ben 56-os Emlékérmet, 1993-ban Szabad Magyarországért Érmet, 1995-ben Maléter Pál Emlékérmet kapott, de 2001-ben megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét. 2002-ben 56-os Aranykoszorús Jelvénnyel, 2003-ban Vitézi-jelvénnyel, majd 2005-ben Pro Fidelia díjjal tüntették ki.
Szabó Lajos életének 94. évében hunyt el.
