2012. 07. 04., szerda, 06:19
Kaposvár polgármesterével értékeltük az elmúlt fél évet. Hat szót mondtunk, hat témát, amely közbeszéd tárgya volt a városban, s a polgármestert arra kértük, fejtse ki véleményét. Megtette... Interjú Szita Károllyal, Kaposvár polgármesterével.
- Az egyszerűség kedvéért azt javaslom, hogy én mondok hat szót, vagyis hat témát, s kérem Önt, reagáljon rájuk!
- Rendben, kezdjük!
- Adósság...
- Jó hírem van. Az év végéig 4,1 milliárd forinttal kívánjuk csökkenteni a város adósságállományát, ugyanis a korábbi beruházási-munkahelymentő hiteleinket elkezdjük visszafizetni. Ezzel egyidejűleg pedig az idén annak ellenére nem vettünk fel új hitelt, hogy 12 milliárdos új beruházási programot indítottunk. Ezzel tényszerűen, gazdaságilag is erősödik Kaposvár, s gyarapszik a közvagyon. Azt hiszem, csattanós válasz ez azoknak, akik nemhogy javulást, de egyenesen az apokalipszist vízionálták, s riogatták a kaposváriakat. A város biztonságos, kiegyensúlyozott és átlátható működése a legfontosabb, ezért a fegyelmezett gazdálkodásból egy pillanatra sem fogok engedni.
- A következő legyen a biztonság...
- Ha a szociális biztonságra gondol, akkor tény, hogy szélesítettük a szociális hálót. A kaposváriak közössége idén 1200 millió forintot, hatalmas összeget fordít önként vállalt feladatként különböző támogatásokra. Sőt, ebben a város számos vállalkozója, intézményvezetője is partner. Tudja, egy ember számára a munka mellett a biztonság és az egészség a legfontosabb. A munkahelyekért küzdünk, a biztonság jár mindenkinek, az egészségügyben pedig saját ellátó rendszerünk mellett számíthatunk az európai szintű megújult kórházra.
- Na akkor következzen egy olyan szó, amit bizonyára szívesen kerülne: építményadó.
- Adót az fizet, akinek van valamije, vagyona, kisebb vagy nagyobb mértékben. S aszerint, hogy mennyi az a vagyon. Én úgy hiszem, válságos időkben az a tisztességes, ha azokat kérjük nagyobb tehervállalásra, akiket korábban a város közössége segített abban, hogy vagyonuk ne vesszen el. Kaposváron ezt történt. A 2008-as válság kirobbanását követően sokakat támogattunk a kaposvári modell keretében. Adót engedtünk el, fizetési könnyítést adtunk, bértámogatást vezettünk be. Most, amikor a közösségnek van szüksége több forintra, akkor természetes módon fordultunk többségében a támogatottak felé. Ez így tisztességes. Egy közösség összefog a bajban, s együtt örül a sikereknek.
Egyébként is, fontos tény, hogy a megemelt adót a felére csökkentettük, így az ország hetedik legalacsonyabb építményadója a kaposvári. Hogy nem döntöttünk rosszul, bizonyítja az is, hogy Pécsen a kaposvári minta lett a példa. Például azzal, hogy nálunk akinek több van, az többet fizet: így a multik, a biztosítók, a benzinkutak, a félkarú rablóval rendelkező kocsmák kétszer annyit fizetnek, mint a többiek.
Létrehoztunk egy 30 millió forintos alapot is, erre azok a vállalkozók nyújthatnak be igényt, akik az építményadót nem tudják kigazdálkodni. Ők a befizetendő adójuk 50 százalékáig támogatást is kérhetnek. Az adó csak akkor rossz, ha a gazdálkodók elherdálják. Mi nem ezt tesszük.
A cél pedig az, hogy Kaposváron jó legyen a kaposváriaknak, Pécsett meg a pécsieknek. Ha van közös pont, amiben egyetértünk, ott a viták csak segítik jó és jobb megoldások közül választani.
- Maradjunk itt, ennél a rétegnél. Vállalkozók. Ön mindig kiemelten foglalkozott velük.
- Természetes, hiszen ők adnak munkát a kaposváriaknak, vagyis legfontosabb célunkban elsőszámú partnereink. Ezért kiemelten kell velük foglalkozni. Most vagyok túl azon a „túrán”, amelynek során tíz, stratégiailag fontos céget látogattam meg. Örömmel fogadtam, hogy a cégvezetők optimisták.
Hadd emeljek ki három példát: a Fino-Food új üzemcsarnok építésében gondolkozik, ehhez 50 embert vennének fel. A Szabó Fogaskerékgyártó kinőtte jelenlegi üzemét, újabb 150 embert foglalkoztatna, ehhez meg kell építeni a negyedik ipari parkot. A NABI-nál pedig újra beindult a buszgyártás. Óvatosan mondom, de öröm, hogy többen a munkahelyek számának bővítésén gondolkodnak. Kedvező jel.
- A beruházások az ötödik. Miért olyan fontos, kiemelt ügy az Ön számára?
- Mert a beruházásokkal egyrészt munkahelyeket teremtünk vagy óvunk meg, másrészt mert gyarapszik általa a város vagyona, amely egyben gazdaságilag is erősít bennünket. Harmadrészt pedig mert fejlődünk, komfortosabbá válik az életünk saját városunkban. Gondolja csak meg, bár Ön túl fiatal hozzá, honnan indultunk két évtizeddel ezelőtt? S hová jutott ez a közösség? Még a visszatérő turisták is felfigyeltek rá, hogy mennyit változtunk, szépültünk, gyarapodtunk. És persze nincs megállás.
Nagy és apró ügyek mindig vannak. Apróság ugyan, de én nem vagyok hajlandó azt elfogadni, hogy a hőségben az InterCity úgy jöjjön Budapestről Kaposvárra, hogy a légkondicionálás nem működik. Miként azt sem, hogy az egyik legrosszabb állapotú vasútvonal, a Kaposvár-Dombóvár vonal kimaradjon a fejlesztésből. És hadd várjam el a kaposváriak nevében, hogy normálisan közlekedhessünk vonattal Budapest és Kaposvár között is!
- Harcos álláspont, pedig Önök vannak kormányon. Ezért is legyen az utolsó szó az elégedettség. Elégedett Ön az elmúlt időszakkal? Leginkább az elmúlt fél évvel?
- A szocialista kormányok azt várták el, hogy az önkormányzatok lapítsanak, fogják be a szájukat, s akkor majd csurran-cseppen valami. Már akkor sem értettem, mire jó ez a struccpolitika. Nem az a jó egy kormánynak, ha az önkormányzatok kezdeményezők? Mi segíteni tudjuk az országot, ha hagynak bennünket dolgozni. Ez a kormány a vitát, a véleménykülönbséget nem akarja lefojtani, s ez nyilván újdonság. Ezért én nem harcolok, hanem vitázok, érvelek, vagyis teszem a dolgomat, amivel a kaposváriak megbíztak. A kormánnyal nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy a célban egyetértsünk. A cél pedig az, hogy Kaposváron jó legyen a kaposváriaknak, Pécsett meg a pécsieknek. Ha van közös pont, amiben egyetértünk, ott a viták csak segítik jó és jobb megoldások közül választani.
Ami pedig az elégedettséget illeti, nem az a kérdés, hogy én jól érzem-e magam, hanem, hogy a kaposváriak látnak-e jövőt maguk előtt itthon, vagy másutt tervezik életüket? Én hiszem, hogy lépésről lépésre haladva sokat változtattunk az elmúlt évtizedekben, hónapokban, s ez javára vált városunknak.
