2012. 03. 27., kedd, 06:14
II. Rákóczi Ferencre emlékeznek színes programokkal a róla elnevezett iskola diákjai ezen a héten. A hétfői fotókiállítás megnyitóján Diseri József fotóművész egy 2 méter 20 centi széles panorámaképpel is megajándékozta az intézményt.
- Immár hagyomány, hogy minden évben megemlékezünk névadónkról, II. Rákóczi Ferencről, a születésnapján. Idén március 26-tól március 30-ig tart a „Névadónk hete” rendezvénysorozat, benne többek között kiállítással, vetélkedőkkel, nyílt nappal, sportversenyekkel és koszorúzással – mondta Kulcsárné G. Ibolya, a tagiskola igazgatója. – Idén egy meglepetéssel is készültünk, illetve kaptunk. Diseri József fotóművész kiállításával kezdjük a programok sorát, az érdekesség pedig az, hogy az iskola minden diákja, tanára és dolgozója egy közös óriási panoráma fotón szerepel, amely itt a tornateremben, a kiállításon megtekinthető – tette hozzá az igazgatónő.
- Nem olyan rég jött divatba a panoráma képek készítése, bár fotós berkekben már vagy 20 éve is ismert volt ez a képi megjelenítés. Ez a fotó, ami itt látható, 2 méter 20 cm hosszú és 30 cm széles – mondta Diseri József fotóművész. Az Aranykoszorús Mester cím birtokosa 1998-ban kapta meg az Aranydiplomáját, 2004-ben Az Év Somogyi Kézművese, 2007-ben pedig Kaposvár Város Szolgálatárt elismerésben részesült.
- Több mint 50 éve van a pályán, Kaposváron sokáig Ön volt „a” fotós. Hogy bírja a munkát?
- Nem álltam le, igyekszem a mai kor elvárásainak megfelelni, bár nem könnyű. Én dolgoztam még lemezes géppel. Amikor a digitális gépek elterjedtek, legalább 6-7 masinámat adtam oda a múzeumnak. Új korszak kezdődött, újra meg kellett tanulni a fotózást és meg kellett tanulni a számítógép használatát is.
- Van még igény a jó minőségű fotókra?
- Igény van, de egyre kevesebb. Sokan gondolják azt, hogy megpróbálnak otthon családi fényképeket készíteni, de a legtöbbször rájönnek, hogy nem tudják azt a minőséget hozni, mint egy profi fotós. Én most is ugyanúgy kidolgozom a képeket, mint régen. Ha kell, eltüntetem a pattanásokat és az anyajegyeket, ha kell, korrigálom a kancsalságot, „felöltöztetem” a szereplőt, más színű ruhát, más hajszínt is készítek. De elterjedt már a különböző hátterek használata is, nagyon sokból tud választani a megrendelő, a karácsonyitól az egyszínűn keresztül a mintásig. Csoportképeket úgy is tudok készíteni, hogy valaki később jön a fotózásra, és „ráteszem” a képre, mintha ott lett volna.
- Leggyakrabban az esküvői képeket készíttették fotóssal a régi időkben, ez mennyit változott?
- Ma már sok fotós nem képeket készít, hanem egy CD-n adja oda a fotókat az ifjú párnak. Elterjedt az is, hogy külső – az alkalomhoz nem mindig illő – helyszíneken készítenek fotókat, amelyeket CD-re írnak rá. Sajnos ennek az a hátránya, hogy nem lesz egy szép, „mutogatható” képük a nagy napról, pedig az – állítólag – megismételhetetlen. De beszélhetnénk a végzősök ballagási fotóiról is, hiszen már a tablóképek sem olyanok, mint 20 éve. Nincs tabló jellege az elkészített képeknek, eltér a beállítás, a fény, stb.
- Említette, hogy a digitális gépekkel több lehetőség van a képek módosítására. Az újdonságokat mennyire követi?
- Annyira, hogy a stúdiómban például LED világítást használok, aminek nagyon érdekes hatása van, teljesen természetesnek tűnik a fény, jól ki lehet emelni a szemeket, különösen a világos szemszíneket. De hiába a jó technika, az nem helyettesíti azt, hogy a fotósnak a képek kidolgozása is feladata.
- Tavaly jelent meg fotóalbuma „Kaposvár 2010” címmel. Ehhez kapcsolódóan volt kiállítása is.
- 50 nagy kép volt, amelyet a kiállítás után megkapott a város. Ezek felületnemesített fotók, nem kell eléjük üveg, tisztíthatók, könnyen mozgathatók, tartósak. Örök emlék marad – ha az utókor is úgy akarja.
