2012. 03. 07., szerda, 14:49
Vidnyánszky Attilát nevezte ki Szávai Ferenc, a Kaposvári Egyetem rektora a Színházi Intézet igazgatójának - értesült a Kaposvár Most. Lapunk elérte a színházi szakembert, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. Exkluzív interjú.
Milyen érzésekkel érkezik Kaposvárra?
- Egyrészt megtisztelő a döntés, ugyanakkor óriási feladat, hatalmas felelősség is. Van bennem egy nagyon erőteljes tenni akarás, és persze szorongás is, hogy sikerül-e valóban mindazt létrehozni, amit elterveztem és vállaltam a pályázatomban.
Ön színházat vezet Debrecenben, ami nem kis feladat. Mennyi időt tud majd Kaposváron tölteni?
- Felszabadítottam az évadomnak a második felét teljesen, tehát eleinte biztosan sokat tartózkodom majd Kaposváron, hetente több napot is. Erről tudnak a debreceniek, s hogy tudjam egymás mellett végezni a két feladatot, ezért kevesebb rendezést vállaltam a következő évadra. Egy biztos: annyi időt töltök majd Kaposváron, amennyi az elképzeléseim megvalósításához szükségesnek látszik.
Mostantól a színházi élet alapját jelentő színészképzésre is komolyabb befolyása lesz...
- Nagy kihívásnak tekintem, és régi vágyam, hogy újra taníthassak. Már tanítottam Kijevben, iskolát akartunk csinálni Debrecenben is, de a ott realitások felülírták szándékainkat. Most ez egy lehetőség arra, hogy megvalósíthassam terveimet, amelyeket 5-6 éve dédelgetek.
Az új egyetemi struktúra könnyíti vagy nehezíti a feladatot?
- Nem tudom még megítélni ezt, abban bízom, hogy segíti. Ugyanakkor eléggé pontosan látom a kitörési pontokat, amelyek segítségével egy valóban meghatározó szerepű iskolává, sőt, nemzetközi színtéren is jegyzett képzőhellyé lehet fejleszteni a kaposvári színészképzést. Egy hónap múlva könnyebben tudok majd arra válaszolni, hogy ez mennyire megy flottul.
Szeptember óta címzetes egyetemi tanár Kaposváron, így ismeri a kollégáit. Hogy látja, milyen lesz az együttműködés velük? Tervezi-e, hogy hoz új embereket?
- Szeretnék egy normális, együttműködő munkát kialakítani az ott dolgozókkal, tehát nincsenek bennem mindent gyökeresen átforgató szándékok. Ám a pályázatomban jeleztem, hogy új emberekre is szükség van, hiszen kevesen vannak jelenleg a művészképző tanárok. Mindenképpen nyitni kell külföld felé, mestereket kell hívni. Ehhez nyilván pénz kell, amit valahonnan elő kell teremteni. Ez is a feladataim közé fog tartozni.
A menedzseri feladatok mellett pedig ott van valóban a színházi szakma. Milyen lesz az együttműködés a Csikyvel?
- Az egyetem és a színház kapcsolata kulcskérdés, ezt még - nagyon helyesen - Babarczy látta meg. A színház a bázis, így nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozhassak, akik egyik lábukkal ott vannak, másikkal pedig az egyetemen. Nagyon számítok a színházra.
És nyilván Rátóti Zoltánra is.
- Így van, az ő személyére is. A jövő szempontjából nagyon jó beszélgetéseken vagyunk túl, sok ötletünk van. Csak így vállalhattam ezt a feladatot, így mertem belekezdeni ebbe a munkába. Rendezek is majd Kaposváron jövőre.
Ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy milyen lesz 2-3-4 év múlva a kaposvári színészképzés, mit lát maga előtt?
- Merem azt mondani, hogy két-három éven belül egy meghatározó iskolává tudja kinőni magát a kaposvári képzőhely. Egy olyan inkubátorrá, ahonnan nagyon komoly művészek kerülnek ki, olyanok, akik sok-sok mesterrel találkoztak, sokféle iskolával ismerkedtek meg, sokféle impulzust kaptak a képzésük alatt, és ennél fogva jól el tudnak helyezkedni a magyar színházi életben. Remélem, hogy egy olyan iskola lesz, amely szervesen együtt dolgozik a magyar színházi szövetségekkel. Nemcsak egy-egy bemutató erejéig vállalnánk vendégszereplést, hanem bérletbe, évadra is, így megismerhetnék a hallgatók a színházakat, és eldönthetik, hogy hol szeretnének majdan dolgozni. Ezen kívül Krakkóból, Moszkvából akarok fiatal rendezőket hívni, akik majd foglalkoznak a diákokkal. Lehet, hogy ez már most, tavasszal is megtörténik.
