2018. 06. 19., kedd, 10:25
Immár ötödik esztendeje, hogy a Somogyi Huszárok a nyár derekán elindulnak, hogy elvigyék Horvátországba a magyar huszár hírét.
Bosnyák Dávid János, hagyományőrző huszár kornétás beszámolója a látogatásról:
Öt esztendő, amely minden alkalommal újdonságot hoz, kivéve azt az őszinte barátságot, ami a Somogyi Huszárok és a Bjelovári Határőr Huszárok között fennáll.
A különlegességét az adta ennek az alkalomnak, hogy Bjelovár városa huszonharmadik esztendeje szervezi meg a város alapítását kézjegyével ellátó Mária Terézia után elnevezett „Terezijane” napokat.
A delegáció tagjainak első hivatalos programja nem lehetett volna sokkal szívet melengetőbb egy huszárnak, mint hogy a horvátországi gidrán tenyészet és ménes lovait mustrálja meg.
Külön megtiszteltetés, hogy a Somogyi Huszárok nevében Bosnyák János ezredes e mustra alkalmával a zsűriben is helyet foglalt.
De nem volt tétlen a delegáció többi tagja sem, Balogh Dezső őrnagy irányításával már a megérkezés estéjén a gyalogosok, Tóth János őrnagy vezetése alatt a magyar lovasok sorakoztak fel az elöljárók fogadására és szemléjére.
A huszonharmadik Mária Terézia napok első estéje a magyar huszárok bemutatóival zárult, amikor Novák Ferenc és Bodor Sára huszárok mutatták meg a horvát bajtársaknak mi az a magyar virtus, majd ezt követte az, aminek se Magyarországon, se Horvátországban nincs párja: a hat vágás.
Amikor a végrehajtásért felelős alakulatunk megjelent, a bjelovári polgárok már tudták, különleges élményben lesz részük.
Másnap a reggel bár felhőket idézett, de az ég láthatta, ahogy a Somogyi Huszárok a helyi hősök emlékművéhez látogatnak, majd koszorút elhelyezve leróják kegyeletüket.
Ezt követően bjevlovári huszárbajtársainkkal bejártuk a Bilogora vidékét, s közben meséltek a vidék egykori katonamúltjáról a török kortól egészen a múlt évezred végéig, hogy miként volt az itt élő ember egyszerre elszánt harcos és békés földműves.
Még mielőtt azonban visszatértünk volna a városba a császár és királynő kísérésére, a horvát televízió és a rádió is érdeklődött a magyarok után, kérdezve az itt tartózkodás apropójáról.
Visszatértünk után a már helyiek által is jól ismert egyenruhánkban várakoztunk, amikor ráeszméltünk, hogy ennek az évnek a másik különlegessége, hogy a Zrínyi Gárda Csáktornyáról, a Frankopanska Gárda Ogulin városából,az Ivanicsi határőrezred hagyományőrzői Ivanicsvárból, valamint az olaszországi Garibaldini lovasegység képviselői is jelen lesznek a császárnő érkezésénél. A huszárvirtus azonban megkövetelte, hogy a bajtársaknak is megmutassuk tudásunkat.
A történelmi belváros Mária Terézia fogadásából alig ocsúdott fel, amikor az őt előbb még kísérő magyar huszárok és lovaik magukra irányították a tekinteteket, ahogy a szilaj paripák miként válnak a magyar huszárok kezei között kezesekké.
Újra egymásra fenekedtek a kardok is, míg a várpalánkon a horvát strázsálók nyugodtan szemlélték a több ezres tömeget.
A harmadnap a búcsúé volt, de mindannyian tudjuk, az sosem végleges. Amilyen messzire elér a Somogyi Huszárok kardja, úgy közeleg az újabb találkozás napja, s mi örömmel várjuk barátainkat hozzánk haza Kaposvárra.
