Nem könnyű mesterség
A kaposvári polgármesterek és városi tanácselnökök emléktáblája a városháza bejáratánál (a kapun belül) látható. A 2003. június 28-án elkészült márványtábla, amelyet a Kaposvárért Közalapítvány állíttatott, Fábián Éva és a napokban elhunyt Gschwindt András alkotása. A tábla legfontosabb adatainak számbavétele után nyilván a városvezetők névsorán kellene végigmennünk, rövid pályaképeket és újabb évszámokat sorakoztatva egymás után. Mivel azonban reménytelen vállalkozás lenne méltó és arányos módon bemutatni valamennyi városbíró, polgármester és tanácselnök működését, ezúttal inkább csak szemezgetünk pályájuk eseményei közül.
Azóta, hogy véglegesen várossá alakult – tehát 1873 eleje óta –, szűken véve tizennyolc vezetője volt Kaposvárnak. Azért e különös megfogalmazás, mert akadt egy olyan időszak – 1917 márciusától 1922 februárjáig –, amikor üres volt a vezetői tisztség (leszámítva a kommün hónapjait, amikor politikai megbízottat állítottak a város élére Szalma István személyében). E csaknem ötéves „interregnum” alatt előbb dr. Kovács Soma helyettes polgármester irányította a várost (nem is rosszul), majd az utódjává ideiglenesen kinevezett dr. Szopkó István tanácsnok kezébe került a kormányrúd. Az átmeneti és kissé zavaros állapototoknak dr. Vétek György (a későbbi Kaposváry György) polgármesterré választása vetett véget.
De olyan városvezető is akadt, aki nem egyhuzamban töltötte be ezt a tisztséget. Az 1878 januárjában megválasztott Németh Ignác – a várostörténet egyik legszínesebb alakja – 1881 nyarán visszavonult, mert sok támadás érte, 1883 elején azonban ismét őt választották meg – közfelkiáltással – a város első emberének. A nyilas hatalomátvétel után eltávolított dr. Kaposváry Györgyöt a bevonuló szovjetek helyezték vissza tisztségébe 1944. december elején, Rostás Károly pedig 1948 és 1950 között polgármester, 1967-től 1975-ig tanácselnök volt.
Abban, hogy a városvezetők közül sokan az ügyvédek népes táborából választódtak ki, semmi meglepő nincs. Érdekes viszont, hogy két nyomdászunk is akad: Szalma István és Rostás Károly, sőt két asztalosunk is: Zuzman József városbíró és Boór István polgármester.
A szolgálati idő szempontjából igazán tarka a kép: néhány hetes és több évtizedes pályafutásra egyaránt vannak példák. Szabó Kálmán ügyvédnek kevesebb mint tizennyolc hónap jutott – egyébként saját maga mondott le 1883 februárjában, miután országgyűlési képviselővé választották. Druskó István egy évnél kevesebb ideig volt tanácselnök 1950–51-ben. A már többször említett Szalma István, aki a Tanácsköztársaság idején került a város élére, alig több mint négy hónap után távozott – persze nem önszántából, hanem a kommün bukása miatt. Tóth Jánosnak, a nyilas polgármesternek szerencsére még ennyi idő sem állt rendelkezésére: a hungarista ügyvédet 1944. november 20-án „iktatták be” a polgármesteri tisztségbe, a hónap végén azonban ő is sietve elhagyta a várost. (Sümegre, Szombathelyre, majd Németországba ment.)
A leghosszabb hivatali időszak sokáig dr. Kaposváry György neve mellett szerepelt (bő huszonhárom esztendő), 2018-ban viszont őt is megelőzte az 1994. december 11-én megválasztott Szita Károly. A „vert mezőnyben” is tekintélyes szolgálati idejű polgármesterek tanyáznak: Németh István csaknem tizenhat, Németh Ignác több mint tizenhat esztendeig kormányozta a várost. (A két Németh között egyébként csak névrokonság állt fenn.)
Két városvezetőnk hivatali időszakában hunyt el: Németh Istvánt a szívbetegség vitte el 1911 szeptemberében, utódját, dr. Kovács-Sebestény Gyulát pedig a tuberkulózis 1917 tavaszán.
Tudtunkkal három kaposvári városvezetőt ítélt el a bíróság. Az első a kalandos életű Németh Ignác volt, aki idősebb korában a fővárosban dolgozott ügyvédként, de egy kisebb csalást követett el, melynek folyományaként 1914-ben egyhavi fogházbüntetéssel sújtotta a budapesti ítélőtábla. 1945 decemberében pedig mind a nyilas Tóth János, mind a nyilasok által elmozdított dr. Kaposváry György felett a Kaposvári Népbíróság ítélkezett… (A politikai vádak alapján meghurcolt Kaposváryt nem sokkal később felmentették.)
A nagyobb távlatból elemző történetírás persze előbb vagy utóbb a helyére teszi a politika torzító szemüvegén át szemlélt, sokáig túl- vagy alulértékelt életpályákat. Több polgármesterünkről utcát neveztek el Kaposváron, nem egynek emléktáblája is van.
Talán csak az 1873 elején „rendezett tanácsú” várossá nyilvánított Kaposvár első polgármestere, Bárány Gusztáv alakja hullott ki a közös emlékezetből, pedig úgy hírlett: tehetségét már pápai iskolatársa, Jókai Mór is nagyra tartotta…